Tags
Csetlik-botlik kövek között a lány, mert lementés képet szeretne kattintani, mikor egyszer csak rémülten fordul hátra a partra, mert azt hallja:
-Jézus, Jézus, JÉZUS – de már hallja is a további mondatokat
-mi van anya, mi a baj?
-hát nem látod, kiszáradt a Balaton… – mondja teljesen elkeseredve az anyuka.
-jaj anya, csak a szélén száradt ám ki – kapja a választ a kislánytól, aki boldogan fut a tóba, hogy lementés, enyhe időben pancsoljon kicsit :)
Valóban elég kevés víz van megint, de azért remélhetőleg ez még messze van a kiszáradástól…..
macsek said:
en annyira szeretem a gyerekekben ezt a derus optimizmust! Bar sose mulna el senkibol felnott korukra! :-) En kden nem latom a Balatont, de azert ott van a szivem kozepeben! Ha netan Zamardi fele jatprtok es falatoztok egyet a Mauroban, gondoljatok ram…! :-):-)
Euthymia said:
@macsek: igen, az a baj, hogy ez valahol az úton elvész… pedig milyen jó lenne, ha megmaradna az optimizmus és az életigenlés :) :)
Ok, ha járunk Zamárdiba, meg a Mauroba, akkor is gondolunk ám rád, de ha nem, akkor is, úgy is jó-e? :) :) :)
Kotorborka said:
A fotók szupik, a kislány cuki, a Mauro emlegetésétől meg iszonyúan éhes lettem…. :)