Tags

, , , , , ,

Itt van közelükben a River Itchen (Itchen folyó) de valahogy eddig még nem jutottak oda, hogy elinduljanak és felfedezzék a területet. Egy-egy részén jártak már itt és ott, de úúúgy elindulni és menni, menni órákat, eddig még nem sikerült.

Egy ideje már beszélgettek róla, hogy be kéne járni a túravonalat a folyó partján, de valahogy nem jött össze.

Január elején elindultak egyszer, hogy akkor most felfedezik azt a szakaszt, ahova be tudnak csatlakozni itt egy közeli ponton. A terv megbotlott ott, hogy a Zurának nem volt gumicsimmája, és a folyó sajnos áradt, néhol sípcsontnál is magasabb kiömlésekkel, így fel kellett adniuk az utat (aznapra). Pár napon belül viszont pótolták a hiányosságot és most szombaton újra nekivágtak az ösvénynek.

Szép időt fogtak ki, szombaton már nem havazott, viszont ettől a táj még csodásabb volt, mint gondolták. Persze, ez megint az a vissza kell még menni, mert tavasszal és ősszel is tuti csudiszépséges lehet színesben, ami most hófehéren mutatta meg magát.

Hogy mennyit mentek pontosan nem tudják, de olyan 6-8 mérföldet biztosan.

Úgy indult a nap, hogy felszerelkeztek meleg zoknikkal, gumicsimmával, sapkával és sállal, csudimeleg kanadai kesztyűvel, télikabáttal, meg 2 zacskó szárazabb kenyérrel.

A háztól elballagtak a közel 35 percre lévő legközelebbi csatlakozási pontig és onnét kezdve meg sem álltak (leszámítva, a jaj, ezt muszáj lefotózni, oooh azt is, várj már meg, hova rohansz, ott egy emu, hééé látod, itt nem tudunk még gumicsimmával sem átmenni pillanatokra, de amúgy mentek és mentek).

Bár egyszer megszakították a menetet egy kis kitérőre az egyik elágazásnál lévő pubnál, de sokat nem időztek, mert féltek, hogy nehéz lesz újra elindulni (igazából szabad asztalt nem találtak kávézásra, így csak a mosdót próbálták ki).

Már közel 2 órája úton voltak és volt még előttük pár mérföld, de a táj szépsége ezt feledtette velük. Az is nagyon pozitív élmény volt, hogy mennyi vállalkozókedvű emberke sétál a túravonalon rajtuk kívül. Úgy látszik nem mindenki a plázázást vagy a maradjunk otthon, mert hóakadály van – választotta ezen a szombaton sem. Sokan szánkóztak is, ki szánkóval, ki más eszközzel próbálta élvezni a havat, de mindenki lelkes volt.

Aztán elfogyott az út és már Winchester főutcáján találták magukat egy adag forró krémlevessel és sütivel a kezükben. Ott érezték igazán, hogy elfáradtak, a meleg falatoktól fel is engedtek és miután irányba vették a vonatállomást, érezték, hogy fáznak kint és vágynak a további üléslehetőség után.

Úgy érezték, hogy csúnya izomlázuk lesz másnapra, de alapvetően semmi nem lett. Kicsit ugyan még mindig fáradtak, és érzik a lábfejükben a menést, de azt azért hozzá kell tenni, hogy az a gumicsimma, amiben egész nap mentek, az nem egészen túrázásra (4-5 órás gyaloglásra) kialakított szerkezet.

Csudi volt ez a napjuk megint!

képek a falatok alatt…