Tags

, , , , , ,

Valahogy idén egyik utazásukat sem volt képes rendesen leírni, de még befejezni sem. Mindegyik leírásából hiányzik valami, sőt némelyikből az egész út, úgy ahogy van.

Valahogy ezek nem jöttek össze, pedig élmény az volt rendesen, csak idő meg hangulat az nem ezekre az összefoglalókra. De most még a laptopon voltak a novemberi út fotómappái és akkor eszébe jutott, hogy a hollandiai kirándulást legalább megpróbálja befejező részre felhozni. Igaz, nem írt azokról a napokról, amiket egyedül barangolt be (Alkmaar, Gouda, Leiden utcáin), de azokról nagyjából már írt, amit a Zurával fedezett fel.

Így most az út utolsó részleteként pár sor álljon itt egy belga napról.

Jól bebarangolták Antwerpent és eléggé fáradtan tértek vissza a szállásra szombat este. Már ahhoz sem volt energiájuk, hogy a 2 héttel korábban megkóstolt doctor pepper koktélra lemenjenek a bárba – pedig a lány egész héten arra várt, hogy végre megint kortyolhat egy kis sörös koktélt. Hát nem.

Hagytak maguknak vasárnap egy kis alvóidőt is reggel, mert tudták, hogy nagyon tervezett program nincs már arra a napra (elérni a kompot), mit ugráljanak ki korán az ágyból. Úgy is jönnek a szürke, koránkelős hétköznapok, ha visszaérnek a ködösbe, így hát lustálkodtak valamennyit.

Nyugodt tempóban megreggeliztek és összekészülődtek, majd elindultak a komp irányába, amihez azért volt még néhány órájuk vissza. Ezért kinéztek valahol félúton egy városkát, ahol majd lehetőségük lesz ebédelni meg lejárni az ebédet. Hamarost ki is kötöttek Kortrijk-ban és sétálgattak a kihalt utcákon.  Ilyen kihalt utcák még itt a ködösben sincsenek, pedig itt aztán mindenki arról nyíg, hogy a boltok délutáni zárása után milyen kihaltak a kisvárosok.

zene az szólt, mert karácsonyi dalokat adott a hangszóró

Kortrijk boltjai vasárnap ki sem nyitnak, ahogy az szokás is Nyugat-Európa országaiban, ebből kifolyólag a sétálóutcák is néptelenek… Elég fura volt a látvány, hogy szinte senki sincs az utcákon délután 2 óra körül. A főtéren persze volt élet, mert ott nyitva voltak a kis presszók, éttermek vagy minek is nevezik ezeket a helyeket, ahol délután 2-ig nem lehet édességet (palacsintát) rendelni csak ebédet. Hehe, igen, 3/4 2-kor ültek be, a lány mindig eszik általában rendesebb falatokat is, de a Zura leginkább csak sütit/édességet kávéval 1-1 ilyen megállás alkalmával. Most is szépen kiválasztották a rántott sajtot, azaz sajtos krokettet a lánynak, a nassoló férfiembernek megy két opciót is kinéztek és végül kértek volna  palacsintát. Persze, ekkor még nem lehetett palacsintát rendelni, a pincérhölgy fel sem volt hajlandó venni a rendelést, mert kettő előtt nincs nasssssolás!!! Vagy nem tudjuk, a belgák nem esznek az ebédhez édességet?!.

sajtos krokett... :) nyamm

Mire a lány ebédjét kihozták, pont kettő óra volt és lehetett újra odainteni a felszolgálót, hogy akkor most végre a Zura is megrendelhesse a palacsintáját.

Ebéd után kicsit sétáltak a városban és lassan elindultak most már tényleg a komp felé. Bár még mindig próbálták húzni az időt, mert megálltak Calais közelében egy kis tengerparti nézelődésre (naplemente, sötétedés, stb.) De a tenger elfutott előlük, nem kicsit. Nem is látták, hogy hol kezdődik a víz, egy ideig sétáltak befelé, de akkorra már sötét és hűvös volt, így inkább tényleg elindultak a komphoz.

Felgurultak a kompra és ezzel búcsút is intettek a kontinensnek erre az évre.

A hajón még falatoztak egy jót, mert enni mindig képesek, a Zura valami csirkés-gombás pitét, a lány meg stílusosan az angolok egyik nemzeti kajáját választotta, azaz csirke curry-t (indiait)   :) .

És az idei évre ezzel letudták az élményeket, legalábbis az utazásos élményeket mindenképpen. Aztán majd meglátják, mit is hoz nekik a 2012-es esztendő, ami már itt lépked a sarkon…

lementünk a tengerhez, de a tenger meg elment előlünk :)

Kortrijk – majd a wiki megmondja