Tags

, , , , , , , ,

Tulipánországban nagyrészt az emberek chipkártyát használtak az utazás igénybevételéhez, ami minden tömegközlekedési eszközre érvényes volt. Akinek meg nem volt ilyenje az a vonathoz automatánál, interneten vagy a pénztárban vásárolhatta meg az utazásra jogosító cetlit, a buszhoz pedig a sofőrnél lehetett ezt megvenni.

ment ám gyorsabban is kicsit :)

Minden, a Zura és a lány által használt tömegközlekedési eszközön volt elektromos kijelző, ami a következő állomást mutatta, illetve ezt hangosan is bemondta a gépies nőci. Az egyik metróvonalon nem volt sem kiírás, sem bemondás, de az összes többi korrekt módon tájékoztatta az utasokat. Sőt Gouda felé tartó sprinteren még percre pontosan jelezve is volt, hogy mikor érkeznek a következő megállóba, a kinti és benti hőmérséklet, valamint a sebességet is látni lehetett a képernyőn…

Aztán elindultak hazafelé, maguk mögött hagyták a tulipános-sajtos-fapucsokat, hogy egy picit körbejárják Antwerpen utcáit. A belga kisvárosban pedig csak 1 buszt használtak be a városba meg egyet ki, de egyiken sem volt hangos bemondás, de még kijelző sem, hogy mi lesz a következő megálló. Azért nem tévedtek ám el, mert talpra vannak ők ejtve.

A jegyet itt is a buszon vették a sofőrtől 2 pénzért, de elvileg jegypénztárnál (vagy trafik vagy ki tudja, nem keresték) 1,20 lett volna csak. Sőt mobilos jegyvásárlási lehetőség is van 1,30 az ára és 15 fillér az sms díja (bár ennek nem néztek konkrétan utána, csak a jegyről gondolják így) :)

mobilos jegyvasarlas