Tags

, , , , , , ,

Miután Fiume utcáit maguk mögött hagyták, átautóztak Szlovénián és hamarost az olasz autók forgatagában találták magukat. Már értik, miért szeretnek a románok Olaszországba menni, ott élni. :) Mert teljesen megegyezően sz..rossz mindkét országban az utak minősége (likas, rázós, fura). És ugyanúgy következetesen szabálykerülők és megszegők, gyorshajtók és blabla. Sőt azt is gondolják, hogy az indiaiak is teljesen jól éreznék magukat itt, sok robogó, kesze-kusza előzések, záróvonal átlépések és miegymás.

közlekedési szokások...

De nincs ezzel baj, ez hozzátartozik az olasz temperamentumhoz vagy hogy hívjákhoz:)

Sőt, kicsit balatoni hangulatot is éreztek az út során, mert közeledve a tengerparti szállásuk felé az ellentétes irányból (tengerpart) hosszú kocsisorban érkeztek vissza a népek vasárnap este a városokba. Mint régen Balatonról hazafelé a 7-es úton, illetve talán az északi oldalon még most ilyen dugók vannak vasárnap esténként?

De a Zura meg a lány csak haladtak szépen a célállomásukig és rögtön a szoba elfoglalása után már lent is voltak a parton, bár akkorra már hirtelen besötétedett, de azért kicsit kószáltak a homokban, meg betengervizezték a lábukat.

SanMarino-11

Visszafelé a szállásra azért kicsit meglepődtek a rengeteg szúnyogon, ami alapvetően 10 perc alatt annyi puklit gyártott a kezükre, lábukra, testükre, amennyit az elmúlt 4 hétben sem szedtek össze a balatoni lét alatt.

De mit nekik szúnyogok, ott voltak a nyaralás helyszínén és már alig várták, hogy reggel legyen és napsütés. Most elhatározták, hogy strandolós nyaralásuk lesz, mert még igazából sosem volt olyan…

Másnap reggeli után ki is rohantak a partra és megkezdték a pancsolást a finom, meleg tengerben, az olvasgatást az árnyékban és a semmittevést. Pár óra lébecolás után azonban megállapodtak, hogy csak el kéne menni kicsit kirándulni ma is. Hát így fogták magukat, lemosták a homokot és a sós vizet, nyári ruhát kaptak magukra, beültek az autóba és irányba vették a miniállamot.

Moksha táska is nyaral :)

Kicsit keveregtek-kavarogtak, mert mindenféle lezárások tarkították az utat fel a csudi helyre, de azért csak megérkeztek San Marino egyik parkolójába, hogy onnét libegővel, funivia – kötélpályás felvonóval feljussanak a városba. Még a lány tériszonya sem jött elő, mert éppen csak elindult a felvonó, már fenn is voltak.

teriszony

Bejárták a környéket és kombinált jeggyel a tornyokat, de bánatukra valamit elnéztek, mert a három toll-jelképből csak kettőt találtak meg…a torony ugyan megvolt a harmadik is, de a strucctoll sehol sem volt hozzá. Lehet, hogy valamit rosszul néztek?!

Mire a nap lement, ők is lejöttek a városból és szépen lassan elindultak visszafelé, bár még bekanyarodtak Riminibe, hogy Tiberius hídját megnézzék és egy esti, városi sétával egybekötött falatozással zárják a napjukat.

SanMarino-108

Alapvetően egészen eredményes napot tudhattak maguk mögött, mert lébecoltak is a parton, meg kicsit ismerkedtek a történelmi emlékekkel is, finomat is ettek, szóval, panaszra semmi okuk nem volt az első nap után…

További fotókat San Marino és Rimini felfedezéséről a sötét képre kattintva talál a T. Olvasó !

Városokról történeti bemutatót pedig továbbra is az interneten vagy az alábbi linkek egyikén:

San Marino – majd a wiki megmondja

San Marino jelképe – majd a wiki megmondja

San Marino site.com

Rimini – majd a wiki megmondja

Ponte di Tiberio – majd a wiki megmondja