Tags

, , , , , ,

Péntek éjjel jóllakottan és kicsit elfáradva a kirándulástól kitalálták, hogy másnap végre megnézik a Székelykapukat. Persze, azt már tudjuk, hogy nem így történt.

Viszont szombaton délelőtt sikerült pont úgy érkezniük Parajdra, hogy a buszt, ami levitte a népet a bányába, azt még éppen elérték. Igaz, a Zurának az ajtót kellett tartania minden erejével, hogy nehogy becsukódjon, amíg a lány megvette a jegyeket, de nem lincselte meg senki őket ezért az akcióért, még a sofőr sem.  Sőt még utánuk is érkezett pár vakmerő és türelmetlen utas, aki nem akarta a következő járatot megvárni.

Amúgy, azt nem értették igazából, hogy miért ilyen bűzös buszokkal hordják az embereket le oda, ahova sokan gyógyulni mennek?! Miért nem valami kis elektromos akármikkel?  (sejteni sejtették, nyilván a pénz miatt)

Ahogy azt sem értették, hogy amikor megállt a busz bent a bányánál, akkor miért nem lehetett mondjuk a sofőrnek egy végállomás, leszállás! – mondatot bebüfögnie a mikrofonba, vagy csak hátrahajolva a vezetőfülkéből, akár még románul vagy indokinaiul kiszólni, hogy le kéne szállni,  hogy a jónép, aki felzsúfolódott a csuklósra, az ne csak ott álljon és várjon, hogy akkor most le kell-e már szállni vagy csak azok szálltak le, akik csoportban jöttek és nekik van valami program itt, vagy most akkor mi is van?!

so-11

Végül szépen lassan mindenki észbekapott és elhagyták a buszt, ami bűzt és nagy kupac port maga mögött hagyva elindult felvenni a kifelé igyekvőket.

Miután a busz elment, már látták, hogy van ám ott egy hatalmas bejárat, de ugye addig sötét volt és a busz is takarta a dolgokat.

Szóval, bementek, kezelték a jegyeket és lementek nagyon sok lépcsőt, hogy elérjék a helyet! A helyet, amit sokan gyógyulás reményében keresnek fel. A sóbánya területe ma egy hatalmas “szórakoztató komplexumnak” is mondható. Van tévé, videó, templom, csoportos sportolási lehetőség (jóga, fitnesz), ping-pong, tollas, hintázás, játszótér, ugra-bugra vár (ahol a kislurkók tüdeje jól kitágul futkosás közben ezzel is segítve a gyógyulást), étterem, “koncertterem”, büfé és múzeum (a bánya történetét bemutató mindenféle). El lehet tölteni az időt ott rendesen. Főleg azért lényeges ez, hogy legyen ennyi minden, mert akinek több órát kell a sóbányában lélegeznie/eltöltenie, annak azért nem mindegy, hogy is múlik el az a fránya idő, ami néha ólomlábakon halad. És tudjuk, ha valami kötelező/rendelvényre van, akkor az mindig sokkal nehezebben megélt pillanat.

so-34

Ők is jól körbementek, amit tudtak kipróbáltak, elolvastak, megszemléltek, majd pár óra múlva szépen sorbaültek a buszt várni, ami visszavittek őket a felszínre.

Nem sokat nézelődtek már a napfényben, mert megint volt még előttük néhány kilométer, ami lehet, hogy nem tűnik nagyon soknak, de az utak sajnos minőségben nem voltak a legjobbak, ezért száguldozni nem nagyon tudtak (amúgy sem szoktak).

Késő délutánra értek a Gyilkos-tóhoz, ahol végre hozzájutottak már egy igazi, erdélyi kürtőskalácshoz is. 

so-105

Keveset sétáltak a tó körül majd autóval elindultak a szoroson át lefelé, de egy idő után visszafordultak, mert nagy kerülő lett volna arrafelé menni. Így megnézték mégegyszer a Békás-szorost, meg a tavat is és a sötét éjszakában belehajtottak egy körmenetbe… Na, jó, ez teljesen nem így volt, mert látták, hogy ott van valami kis pislákoló gyertyaféle az út közepén, de csak közelebb érve vették észre, hogy az egy kupac nép, aki éppen a főút kellős közepén, 2-3 szál gyertyával, NULLA rendőri felvezetéssel és semennyi fényvisszaverős mellénnyel járta a húsvéti menetet. Túlélte mindenki :) A következő faluban már figyeltek meredt szemmel, nehogy tényleg elgázoljanak valakit, de végülis több menet nem volt már csak még egy helyen, de ott meg rendőrök állították meg a forgalmat egy időre. Így szerencsésen, senkit el nem gázolva jutottak vissza a szállásukra és tervezték meg a másnapi továbbindulás részleteit…

so-119

Parajd – majd a wiki megmondja

Gyilkos-tó – majd a wiki megmondja

Erdélyi turizmus. hu

További fotók a parajdi kirándulásról