Hogyan fogjon neki az emberlánya albérletet keresni?

Úgy, ahogy bárhol máshol a világon, újságban megnézi a magánhirdetőket. Eesetleg felhívja a tábla előtt állva az azon szereplő telefonszámot, lesétál a városka egyik utcájára, ahol az üzletek 85%-a ingatlanos iroda és elragozza az ügyintézőnek a paramétereket, amik az új lakással kapcsolatosan lennének az igényei.

A a legegyszerűbb és legkényelmesebb módja az internetes keresgélés. Szinte minden ingatlanosnak van már elérhető és (többé-kevésbé) használható oldala, illetve van pár gyűjtő is, ahol a lakást kereső pillanatok alatt beállíthatja igényeit és a gép már kis is dob több(száz) hasonló paraméterű eladó/kiadó lakást. A legjobb az egészben, hogy itt fényképek is vannak, ezért könnyű szerelembe esni egy-egy csudi, de esetleg nem a pénztárcához illő lakással. Ilyenkor megy vissza a kezdőlapra, és az ár kategóriát is beállítja, mert addig csak a nyálát csurgatta, az alábbi felkiáltásokkal „jujuj, milyen lakások vannak” „oh, de szép, én ilyet akarok” „basszus, ez másfél milla? (fontban)” „nyerni kell a lottón” „ezt nézd, ugye, neked is tetszik” „ugye, ilyet veszünk, ha sok pénzünk lesz”

Na, de aztán visszatér a valóság mezejére, és a lehetőségeikhez mérten keresgél a lakások között és leginkább nem az eladó, hanem a bérelhető lakásokat nézegeti majd. Amikor kiválasztott néhány lakást, akkor telefonál vagy szépen ír egy elektronikus levelet az ingatlanosoknak és várja, hogy felhívják vagy visszaírjanak és egyeztessenek időpontot a személyes szemlevételezésre.

Ha szerencséjük van, akkor üres lakást fogtak ki, ahonnét már egy ideje elköltözött az előző bérlő, és amikor az ingatlanossal belépnek az ajtón, akkor nem találják szembe magukat az ott élő család mindennapi kuplerájával, napok óta a mosogatóban ázó/kaja-maradék-rászáradó/büdösödő edényekkel, ki nem teregetett/vasalt ruhák halmazával, ki tudja, mikor szellőztetett életérzéssel.

Persze, ha sok lakást néznek meg, biztosak lehetnek benne, hogy 1-2 még lakott ingatlan beleesik a látogatásba.

Ha szerencsések, és már nem lakik ott az előző bérlő, akkor sokkal felszabadultabban lehet a lakást megnézni, átjárni, elképzelni, milyen is lenne majd, amikor ők élnek benne.

Amikor ott lakik még a család, akkor sokkal nehezebb elhinni, hogy ez a kupac, ami mögül látni a falakat, a tapétát, 4 héten belül el lesz tüntetve és a hányás/firka/borfolt a falról/padlószőnyegről el lesz varázsolva. Ilyen esetekben nem is szívesen nézelődik, mert marhára frusztrálja az emberlányát, hogy „vendégségbe” megy, pedig nem is hívták. Nem szívesen mászik végig más családok életén, padlószőnyegén.

Abba sem szívesen gondol bele, hogy a jelenlegi lakásukat bárki is megvizslassa, mielőtt ők kipakolják a legszemélyesebb dolgaikat. Pedig ez az élet rendje, hogy amikor az ember szól a főbérlőnek, hogy el szeretné hagyni a süllyedő hajót megunt lakást és új bérleménybe készül, onnét kezdve bizony bármikor jöhetnek a szemlélők.*

Először is a főbérlő egy ingatlaniroda képviselőjével, hogy megnézzék a paramétereket, feljegyzeteljék a szobák számát, elhelyezkedést, hogy lehessen hirdetni. Később pedig már az érdeklődőkkel érkezik az ingatlanos…

 

Folytatása következik!

*értelemszerűen, most nem laknak sehol, de januárban, februárban jöttek nézelődni hozzájuk is.

 

Kapcsolódások:

Az egyik legjobb oldal lakásvásárláshoz és bérléshez