Macsektől kapott a lány egy kérdést.

A kérdés pedig az volt, hogy “miért blogol?”.

Erre nem egyszerű a válasz, nem is tudja…

Azt tudja, hogy a messziföld eseményeiről szóló blogot azért indította, hogy azon keresztül adja át az otthoniaknak, a családnak az átélt élményeket, pillanatokat. De aztán rájött kár volt, mert őket nem igazán érdekli, és ez ki is derül az elektromos levelekből. Maradhatott volna itt a fél-titkos blogon.

A lapszélent elég régen kezdte írni. Tényleg nem rémlik neki, hogy miért is, gondolta kipróbálja, mi is ez a blog!?

Leginkább a ködösbeli szokásokat, felfedezéseket egyéb utazásokat akarta bemutatni, néha-néha belevitt pár személyesebb gondolatot is. Egy elcsípett beszélgetést a postán vagy tévéből, újságból kivett érdekességet, puffogást erről-arról, a Zura beszólásait, ami a lány szerint egész viccesek, de mindenképpen titokban, rokonok, barátok tudta nélkül, csak úgy bele a NAGYVILÁGBA.

Ismerősöknek a mai napig nem szólt, hogy van ez a blog, leszámítva pár nagyon közeli barátot, akik nem nézik hülyének, amiért butaságokat hord össze egy internetes oldalon, ráadásul E/3. személyben. Mert ezzel is jelzi, hogy annyira nem komoly énnaplóról van szó, csak valami kis játékféleség, ami aztán már a mindennapjaivá vált.

A meglátogatott helyekről sem ír soha tudományosan, mert azt az útleírásból élő szakemberek már úgy is megtették ezermillió helyen. Inkább a saját élményeket írja le és fotókkal mutatja be a látottakat, az ő szemén keresztül. Ja, ebből ered, hogy lett fotós blog is, ez csak olyan kapd el a pillanatot életérzés és Ákos miatt.

Gombostűre szúrva szépen
ezernyi színes pillanat.
Az idő, ha megdermed a képen
az öröm talán ittmarad.

Ákos: A lepkegyűjtő

Tavaly először be akarta zárni a lapszélent, mert természetesen gonosz emberek is rátaláltak és bántották, de úgy döntött, hogy csak átköltözik ide és itt folytatja, a csacskaságok összehordását, továbbra is E/3. személyben, mert neki így tetszik!! Azóta próbál egyre kevesebb helyre hozzászólást írni, marad a megszokott körben, “idegen” oldalakra nem ír semmilyen véleményt.

Közben megismerkedett sok-sok kedves emberrel a világból, konkrétan a VILÁGNAK A LEGKÜLÖNBÖZŐBB PONTJÁRÓL.

Szóval, lett egy új családja, ami csudi egy érzés! Köszöni a támogatást, a kedves leveleket, hozzászólásokat!

Az nagyon jó, hogy egy olyan közösséghez tartozik, ahol alapvetően ténylegesen nem ismerik egymást az emberek, de mégis érdeklődnek a másik után, és fontosnak tartják egymást.

Ha  a lány napokig nem ír, rákérdeznek sebesben, emailben vagy esetleg hozzászólásban is, hogy minden rendben van-e?! Igaz, általában önjáró bejegyzései vannak*, szóval, ha bármi baja történne, alapvetően csak 1-2 héttel később jönne rá a T. Olvasó, amikor kifogy az időzített bejegyzések sora…

Szóval, miért is ír blogot? Gőze sincs!

Mert jó kiírni magából a butaságokat, a feszültséget, az élményt és mert jó egy közösséghez tartozni!!

És felteszi a kérdést, hogy a T. Olvasó miért nem blogol?

Ja, meg azt is, hogy  Secima, Tyúk, Mimke miért blogol? És a többiek??

*ha minden igaz, most is valahol India déli részén kirándulnak, és reméli, hogy az eső nem mossa el őket..