Tags

, , ,

Mostanában több helyen olvasott  a lány is érdekes összehasonlításokat ügyintézés és ügyintézés között.

Általában ezeket az összehasonlításokat külföldön élő bloggerektől hallja, olvassa. Nem mindig ír hozzászólást, de sokszor megérti őket és sokszor csak magában mosolyog, ha én egyszer kinyitom a számat, ha én egyszer elkezdek mesélni gondolatokkal megtarkítva a mosolyát.

Aztán látta a Tyúknál ezt és eszébe jutott 2 réges régi történet is, ami a fiók mélyén fekszik, de lelkében sokszor még mindig válaszokat keres rá, hogy miért is történnek dolgok így OTTHON!? Mi az oka ennek, hogy az életet mindenki bonyolítja, mikor egyszerű,  szép és vidám is lehetne?!

Az egyiket leírja, bár a másik is remek sztori :)

Ez talán egy kicsit rövidebb, így most ezt osztja meg a T. Olvasóval.

Történt, hogy megszerezte az autóvezetői engedélyt. Nem annyira régen, de pont ezért volt nagyon izgatott és boldog és ésésésés ide a kezébe bele azonnal a kártyát. Mert ugye a Petzválban csak egy cetlit kap, amivel még el kell ballagni az okmányirodába, némi papírmunka, pénzt befizet aztán meg várni a postást a kártyácskával.

Na, hát persze, ezt a történetet írhatjuk a lány türelmetlenségének rovására is, de azért elég szomorúan vicces egy eset, úgy gondolja :(

2004. májusát írunk. Igazolás kézbe, boldogság.

Irány a Lurdy, ott van okmányiroda, nagy és szép, és biztos lesz lehetőség elintézni a dolgot, különben is a Petzvaltól ez elég könnyen megközelíthető busszal.

Besétál, már akkor furcsán néz rá a biztonsági őr – ki az, aki zárás előtt 1 órával még be mer sétálni – arckifejezéssel.

Pedig köszönt illedelmesen és hangosan.

Megáll az egyik sarokban, mikor odaszólítja az egyik ügyintéz (mellesleg teljesen ügyféltelen, csendes volt az iroda).

-miben segíthetek? van időpontja?

A lány elregéli a történetét és várja, hogy mondjon rá a valami kedvezőt a hölgy, de csak annyit mond, hogy:

-jöjjön vissza holnap reggel, és mivel nincs mára időpontja ezért nem tudok most segíteni. időpontot kell kérni, akkor majd megcsináljuk magának.

-oh, az remek, ha időpontot kell kérni, mert akkor most pont jó, hogy itt vagyok, mert tudok holnapra kérni egy időpontot.

-azt nem lehet, mert ahhoz holnap reggel kell visszajönnie, hogy tudjak időpontot adni.

-de én holnap reggelre már úgy szeretnék idejönni, hogy megvan az időpont, amire jöhetek.

-az nem úgy működik!

-nem? és hogy működik?

-reggel idejön nyitásra, és majd én megmondom, hogy mikorra jöjjön vissza.

-aki később jön, mint a nyitás, az nem is kaphat már aznapra időpontot?

-nem, az már nem kaphat!

-szóval, reggel idejövök és lehet, hogy csak valamikor délután lesz időpontom?

-igen, elképzelhető az is, attól függ, mennyien érkeznek reggel és kérnek időpontot aznapra.

-de nem lehetne, hogy én most kérek egy időpontot holnapra?? nekem teljesen jó az is, ha este 5-re kapom azt az időpontot, csak hadd legyen meg az időpontom most, és akkor nem kell kétszer jönni. (amúgy is kétszer jött, mert ugye ez alatt a beszélgetés alatt is pont ott volt)

-nem, nem tudok most időpontot adni, csak holnap reggel lehet időpontot kérni. reggel jöjjön vissza, akkor tudok időpontot adni.

Na, itt elszakadt a cérnája, mert biztos neki túl egyszerű a felfogása, de mi a francért menjen vissza reggel időpontot kérni, amikor most ott van és adhatnának neki egyet. bakker! Főleg, hogy általában a netes foglalások nem engedik a másnapi foglalást, szóval a hölgynek tudnia kell már ma, hogy a héten kb mennyi interneten kért időpont van, tehát, miért ne tudna most időpontot adni a lánynak?!

Most, miután már szinte zárás van, ez majdnem olyan mintha már nyitás lenne, nem??? Szóval, nem értette, hogy miért induljon el azért reggel, hogy kapjon egy időpontot és egész nap azért csavarogjon a városban, mert 6 órával később lesz egy 10 perces mutatványa, vagy még rövidebb: 2 perc, míg lefotózzák, 2, amíg aláírja az adatokat, ja meg 3 amíg egyeztetik az adatait, (jó, legyen 6 perc az adategyeztetés, de what?)

Ránézett a legkedvesebben és megkérte, hogy nem lehetne-e esetleg-e most beírni egy időpontra, és tényleg bármikor, akár a nap közepére, vagy késő éjszakára, csak hadd kapjon már egy időpontot, amivel boldogan hazamehet, és örömmel jöhet másnap..(mellesleg amíg folyt a beszélgetés, már rég befejezhették volna az adategyeztetést, sőt talán a fotón is túl lehettek volna).

A hölgy felemelte a hangját és szinte kiabálva mondta

-mondtam már, hogy nem lehet ma időpontot kérni holnapra, csak holnap reggel lehet!

Ekkor már a biztonsági őr is közelebb lépett a lányhoz, mint veszélyes időpontszédelgőhöz. Akkor úgy volt vele, hogy csesszék meg az időpontjukat, majd hazamegy és otthonról foglal interneten egy időpontot az ügyfélkapun keresztül, az máskor mindig remekül működött, csak naiv lélek lévén, azt hitte…

Hazament, szomorúan, időpont nélkül. Megnézte az ügyfélkapun és valamikor nagyon sok nappal később lett volna lehetősége bárhova is a környékükön lévő okmányirodába bejutni. Ezért úgy döntött, hogy egy élete, egy halála, másnap reggel felszerelkezik hideg-meleg élelemmel, folyadékkal és kipróbálja a Pólusban lévő okmányirodát. Ott is így odacsörtet a nép és majd kap valamikorra lehetőséget ügyet intézni…

Reggel elköszönt a Zurától és szólt neki, hogy majd jön valamikor, mert ki tudja, mikor is jut be fotózkodni (még jó, hogy szombat volt és egész nap szabad volt), de legalább addig beül egy mozira, elkölt halom pénzt és előbb vagy utóbb lesz papírja arról, hogy végzett a jogosítvány igénylésével. És most már felkészülve indult neki a kalandnak!

A buszon összefutott egy volt osztálytársával, aki szintén a Pólusba ment, kiderült, hogy az okmányiroda melletti telefonos boltban dolgozik és megmondta a lánynak, hogy ne aggódjon, hamar bejut.

Perszehogyhamarbejutott, mert a srác felírta a lány nevét egy cetlire és odaadta az ottani biztonsági őrnek, aki valamit sutyorgott egy ügyintézővel és semmi időpont, semmi jöjjön vissza akármikor, azon nyomban kérték, hogy foglaljon helyet és már segítenek is neki, amiben csak akarja!

Hát, ezek vannak, amik egy kicsit elkeserítik az emberlányát, ha kishazája bürokratikusságára gondol. És akkor megsúgja, hogy volt olyan időpontos okmányirodás ügyintézése is, amit neten előre lezongorázott, és nem a legszerencsésebben sikeredett, de erről majd máskor, mert sok lesz a jóból…

Nehéz ez, mert mindamellett, hogy látja, hogy a ködösben hogy működnek a dolgok, azt is látja, hogy messziföldön hogy működnek, de azt is, hogy Magyarországon hogy működnek. És egyszer valaki olyat mondott, hogy “azt ne nézzük, hogy vannak rosszabbul működő országok, azt kell nézni, hogy vannak jobbak is, mert ahhoz kell fejlődni, nem  pedig visszafejlődni” vagy valami ilyesmit.

Pedig nem nagy dolgok ezek, hogy az ügyfélpult túloldalán lévő embert is embernek nézi az ügyintéző, aki szintén ember és máskor ő is kerülhet a külső felére a pultnak…

És a boltos bácsi, néni is elképzelheti, hogy amikor ő a vevő, neki hogy is esne az, amit ő művel a boltban lévőkkel.

Már csak egy kérdés, aki utálja az embereket, az miért megy olyan munkát végezni, ahol a nap nagyobbik felét emberek között kell eltöltenie?!

Szép az élet, salalala