Tags

, , , , , ,

Six Holly Lodge most elköszön.

Ha minden igaz, amikor ezeket a sorokat olvassa a T. Olvasó, akkor a Zura meg a lány éppen valahol 10ezer méter magasban alszanak, esznek, szédülnek, zsibbadnak, de leginkább (remélhetőleg) közelednek Chennai felé, egy Boeing 777-200/300 géppel. Közvetlen járat, ezért nem kell átszállással bajlódni és izgulni a csatlakozás miatt, viszont 10 órás élményben van/lesz részük.

Na, de nem is az utazásról akar írni most, hanem a 6 Holly Lodge-ról, ahol az elmúlt években laktak (otthon voltak).

Nem akarja azt mondani, hogy nem szerette, de valamiért mindig olyan fura érzése volt. Olyan be nem költözött, igazán otthonná nem vált érzés. Már az elején úgy indultak neki, hogy hamarosan továbbállás lesz belőle, majd sajátba, vagy legalábbis kertesbe, de aztán ez a továbbállás tolódott egyre csak. Ebből kifolyólag sosem volt otthonos, mert “nem veszünk ide bútort, hogy ne kelljen szétszedni, ha majd elköltözünk és na, csak olcsó tesco-homebase-akármi bútort veszünk, hogy ne sajnáljuk, ha nem lehet szétszedni és továbbvinni, de legalább legyen már valami a nappaliban, hálóban, mintha egy normális lakásban élnénk”…

Nem hisz abban, hogy extra minőségű bútorok között lehet csak boldog az emberlánya, de azt tudja, az zavarta, hogy alapvetően egyik bútornak sem volt rendesen párja a lakásban, mert csak átmeneti megoldásokban gondolkodtak. És átmeneti lakást nem lehet egyedivé/lakályossá tenni, virágok, képek, saját ízlés stb. (főleg, hogy a bérleti szerződés még meg is kötötte a kezüket ebben-abban).

És ugye mindig ott volt a minek bármit is venni, majd az újat úgy rendezzük be, ahogy nekünk tetszik gondolatsor. Így maradt a kicsit mixelt, kicsit otthontalan életérzés egészen tavaly januárig, amikor végül elhatározták, hogy kertesbe mennek. Ki is választották, amikor jött az indiai kiküldetés, ami aztán valahogy kicsit eltolódott és megint csak nem költöztek és megint csak kupiban, átmenetinél átmenetibb érzéssel laktak hónapokig.

Szóval, valamiért ez a kislakás nem lett az álmai otthona. Nem bánja, hogy elmennek innét. Bár hiányozni fog, mert eltöltöttek itt közel 1250 napot, de már sokkal régebben meg lett volna az ideje a váltásnak.

Azért szép emlékek is vannak, meg kacagós pillanatok, meg persze sírós és utálok itt lakni üvöltések is…

Pedig még háztájit is próbáltak nevelni (több szezonban is).

 collage91[1]

Meg ugye a kezdeti nehézségek, mikor még semmi nem volt, de már első este, a kulcs átvétele után, itt akart aludni, mert ilyen akaratos.

hollylodge

Meg azt is akarta, hogy rakott krumplit egyenek az első este, igaz valamikor nagyon későn értek át és éjszakába kezdte a főzést. A sütővel is volt gond, olyan hangot adott ki, amikor bekapcsolta, hogy azt hitték, kihívják rájuk a rendőrséget a szomszédok (pedig vadi új volt, csak valamit nem jól kötöttek be a szerelők).

És még egy darab asztal sem volt, szék is csak egy. Aztán persze idővel hozzászoktak, összerakta a lapraszerelve érkezett bútorokat és elvoltak, de mindig várta, hogy mikor költöznek egy otthonos OTTHONBA.

hollylodge2

Hát most elköltöznek, igaz, nem a környékre, hanem egy kicsit messzebb (úgy 5.200 mérföldre), gőze sincs mennyire lesz otthonos a lakás ott a messziföldön, még arról sem, hogy mikor lesz lakás, amiben laknak majd. De úgy van vele 5 hónapot (max. tizenkettőt) már kibír akár 1 lábon állva is. És hiszi, lesz már egyszer egy olyan lakás, amibe hazaérkezhetnek! Csak kérdés az, hogy mikor és hol?!

További szép napokat kislakás, kívánunk neked egy jobb bérlőt, aki az otthonának érez majd (jobban)!

Kapcsolódások:

Lapszélén-ről :)

A retek és a többi zöldség

Megérkezések
A két lak

Költözések

Önjáró bejegyzés!

Ez meg itt egy holly (magyal).

holly[1] 

photocredit:www.acechristmasgifts.com