Tags

, , , ,

Nyaralásokon, hosszú hétvégéken mindig az utolsó nap reggele a legrosszabb. Felkelni és becsomagolni a bőröndöket, még a szállodában reggelizni, de már tudni, hogy lassan vissza kell térni a valóságba…

Most sem volt ez máshogy, de szerencséjük volt, mert a repzaj csak késő délután indult, addig meg volt idejük újra nyakukba venni a várost (mert megunhatatlan ezredszer is).

Reggeli után leadták a bőröndöket, hogy délutánig raktározva legyenek, rendezték a számlát, bár annak végösszegét a recepcióstól végül nem tudták meg, mert beszélgetés közben simán átváltott franciára. A lényegen  az úgy sem változtat, hogy angolul vagy franciául mondja, a bűvös számot így is, úgy is ki kellett fizetni.

Szóval, elindultak a rakparton befelé a központ felé. A pénteki, szombati hideg, téli időből semmi sem maradt, mert a napocs(k)a 7ágra sütött és melegítette őket (nem kicsit).

Parizs20102 192

Közel 2,5 órás lassú sétával már bent is voltak ismét az Öreg Hölgy környékén, közben megcsodálták az úszó lakásokat és megállapodtak, hogy egyszer szívesen laknának egy ilyenen (ilyenben). A lány még azt is kijelentette, hogy bírna élni a Saint-Exupéry rakpart bármelyik "bérházában". A kilátásról, most inkább nem beszélne, mert az túl csöpögős lenne, maradjunk csak annyiban, hogy egy rozsdás tornyot, ami fel van állványozva meg egy folyót, néhány hidat és egy fáklyát tartó női szobrot kéne naponta, reggel és este bámulniuk… :)

Parizs20102 232

Nagyot sétáltak, átmentek párszor jobbra is meg balra is a hidakon és beültek egy könnyed ebédre az Avenue de la Grande Armée egyik kis éttermében.

Parizs20102 278

Most biztos sokan kérdezik, miért is emlegeti a lány ezt az Avenue de la Grande Armée-t? Hát, csak azért, mert eléggé méltatlannak találja a lány ennek az utcának a sorsát.

Igaz, most tél volt, talán nyáron azért ennél kicsit felkapottabb az Avenue de la Grande Armée, mert megérdemli, hogy felkapottabb legyen. Semmivel sem keskenyebb, mint testvére. Semmivel sem csúnyább, mint testvére. És éppen úgy a Diadalív a végpontja, mint testvérének (ha jól értelmezte a lány, akkor ráadásul még a Diadalív pont ennek a Grande Armée-nek a tiszteletére lett emelve).

A falatozás után megkeresték a legközelebbi metrót és visszazötyögtek a szállodához. Picit még olvasgattak, de a taxi pontban 4 órára megérkezett. Egy kedves, ázsiai úr vitte őket ki a reptérre, navigáció használata nélkül sem tévedt el velük. Feladták a csomagokat és mire körbejárták az egészen aprócska várót, már szállították is be őket a kicsi repülőbe. Most azért többen voltak, mint a csütörtöki érkezéskor, de utaskísérőből most is csak egy volt. Amin nagyon meglepődött, eddig nem tudta, de valószínűleg mindenhol így van, a bemondásokat a hölgy egy füzetből olvasta be (hadarta el, teljesen érthetetlenül) . Ezt látva teljesen felbuzdult, hogy ennyire ő is tud már angolul, szívesen olvasgatná be a Southampton – Párizs járaton "üdvözöljük önöket kedves utasaink, bla-bla-bla, repülési időnk 1 óra 15 perc, bla-bla-bla, köszönjük, hogy utazásához az AirFrance járatát választotta…." szöveget. Ok, franciául nem tud, de füzetből olvasni azt igen :) :)

Parizs20102 303

További fényképek a fotó alatt :)

Történelmi, földrajzi, tudományos adatok és egyéb szakmai információ továbbra sem kerül a bejegyzésbe, mert ezt már korábban, máshol, mások jobban leírták, itt csak élmények, turistaszemmel látott pillanatok bemutatása olvasható – a szerk.

 

Önjáró bejegyzés!

Vége a párizsi élményeknek :)