Tags

, , , , ,

Secima mesél mindig remek színházi élményekről. A lány is jár színházba, de nem mindig mesél róla. Pedig, amikor tehetik mennek és nézik, mert színházba járni, jó dolog!! 2009-ben is voltak párszor, de valamiért nem írt róla (nem szeret színházról írni, mert nem tud írni róla). Pedig otthon is voltak, színházban, koncerten is az elmúlt évben. Idén is úgy próbálták alakítani, hogy amíg otthon lesznek, egy színházra és talán egy mozira is jusson idő. A színház, az tuti, mert Nezsike segített és a táskában lapul a jegy…

De most nem is az a lényeges, hogy mi lesz, amíg otthon vannak, hanem, hogy mi volt.

És az élet megint aprót játszik.

Tavaly Ágocskával elmentek megnézni a jégtáncos, Hamupipőkés mesét a városi színházba, ami február 17-én volt.

És most a Zurával meg elmentek és megnézték a Chicago musicalt, ami február 17-én volt.

Ez nem is tűnt volna fel neki, ha nem kerül a kezébe dobozolás közben a tavalyi jegy (mert ilyen lomokat is tárol egy ideig). Vicces, nem? Úgy látszik, ez a február 17. ilyen színházba járós nap :)

Pár szót a darabról.

Chicago.

Valószínűleg, senkinek sem kell elmondani, miről is szól, mert Richard Gere és a csajszik (Renée Zellweger, Catherine Zeta-Jones), nagyon jót alakítottak.

Na, ez a legnagyobb baj, hogy a lány látta a filmet, mert innét kezdve már nem tud olyat látni, ami azt felülmúlná vagy hogy is fejezze ki magát.

Még régen otthon látta a Madách Színházban Gallusz Nikivel, Gergely Róberttel és Détár Enikővel. Tetszett neki, tetszett, de ugye a film, a film..

Amióta a ködösben él, azóta tervezi, hogy majd felmennek a fővárosba és jól megnézik a londoni előadást és az majd biztos nagyon tetszik neki. De eddig még nem jutottak fel, na majd jövőre!

Most viszont eljött hozzájuk a darab és ők meg kaptak az alkalmon és megnézték.

Nem volt rossz, de nem tud elvonatkoztatni a filmtől, egy kicsit sem, ezért nem tetszett neki. Pedig a dalok, a színészek is jók voltak, de nem megy neki…

Ami a legfurább volt, hogy a színpad közepén állt egy emelvény, azon ültek a zenészek. A darabot meg előtte és mellette játszották a színészek. Fura volt. (klikk a videóért! valahogy így).

Aztán még az is fura volt, hogy igazából nem volt cselekmény benne. Ezt nem tudja, hogy kifejezni másképpen. Álltak és énekeltek, néha táncoltak, illetve a tánckar táncolt, de valahogy nem érezte azt a lendületet, amit kellett volna éreznie.

Az is furcsa volt még, hogy egyetlen fekete ember volt a tánckarban. A lány valamiért a tánckart, a mozgást, az éneket fekete hang és test nélkül nem tudja elképzelni, főleg egy jó kis jazzzzzzz darabban.

Roxie Hart (Emma Barton) úgy nézett ki, mint a filmben Velma Kelly (Catherine Zeta-Jones)

fotokredit: rossparry.co.uk

 

Amikor Velmát (Twinnie Lee-Moore) nézte, folyamatosan Oroszlán Szonja jutott eszébe, nem tudja, miért, de valamiért őt látta benne…

fotókredit: pressandjournal.co.uk

Billy Flynn pedig a Wet Wet Wet-ből Marti Pellow volt. (klikk a videóért!)

Összességében nem volt rossz a musical, de nem erre számított. És tudjuk, ez a lány hibája, mert a filmhez próbálja megint mérni a színházat…

Egy érdekesség, a Hunyáknak odaszólt magyarul mama Morton és egészen jó volt a kiejtése : -meg akarsz ismerkedni Roxie Harttal? (Vagy valami ilyesmit próbált kérdezni).

Önjáró bejegyzés!

Kapcsolódások:

Jégen táncolók – Lapszélen

Mamma Mia – meg nem unva – Lapszélen

Chicago – Macicsalád bejegyzése 2007.

Mayflower.org.uk