Tags

, , , , ,

Múltkor volt az a filmes játék. Akkor ugyan nem írt egy filmcímet sem, amit külön kiemelt volna, de azért most meg kell említenie, hogy van néhány nagy kedvence, ilyen a French Kiss (Meg Ryan, Kevin Kline és Jean Reno), a Le fabuleux destin d’Amélie Poulain (Audrey Tautou és Mathieu Kassovitz), valamint a Moulin Rouge (Nicole Kidman és Ewan McGregor).

Hogy mi a közös ezekben a filmekben? Azon kívül, hogy a lány képes bármikor megnézni mindegyiket, akár egymás után zsinórban is? 

Meg azon kívül, hogy  szerelmesromantikussírósnevetősvidámszomorújózenés?

Az, hogy mindhárom film abban az országban játszódik, ahol az emberek bagettel, sőt megrágott végű bagettel sétálnak az utcán – és ez természetes dolog! :) Meg mindenféle finom pékséges és édességes dolgokat lehet kapni. És a lány ezért nagyon irigyli azokat az embereket, akik arrafelé élhetik mindennapjaikat!

Parizs2010febr12 174

Na, de néha megadatik neki, hogy részese lehessen annak az életérzésnek, hogy a rágott végű bagettek országába kampajogjon. Néha átgurulnak az országon, mikor éppen hazafelé tartanak, néha meglátogatnak egy-egy várost is, sőt a csudi fővárosba is eljuthatott ismét.  Igazából, már akkor beleszerelmesedett Párizsba, amikor először jártak arra, egy napfényes, decemberi hétvégén. A Zura annyira nem rajong érte, de hát a pasik, azok más fából vannak faragva :)

Akkor évfordulót voltak megünnepelni, most meg úgy volt, hogy a Zurának 1 (egy!!) napra el kellett utaznia, valami vizsgálat indító értekezletre (vagy mifenére). De aztán gondolt egyet és magával vitte a lányt is, hozzátettek még 2 napot, ebből lett a négy nap inPárizs…

Na, ha a T. Olvasó jól számolt, ez első körben csak három nap, de mivel csütörtökön a kora esti órákban megérkeztek, ezért 4 napnyi barangolást tud a lány a lábaiból kipihenni, ha majd egyszer ráér arra, hogy leüljön és pihenjen (bár, most így, hogy éppen majdnem agyonverte egy falnak támasztott akármi, ami éppen dőlni készült reája…ezért most úgy döntött, kicsit kipiheni az izgalmakat az internet előtt és fárasztja inkább a T. Olvasót).

Szóval, az úgy volt, hogy…

…csütörtökön délben átgurult a Zuráért az irodába és már indultak is a reptérre. Ez nem volt valami hosszú út, mert szerencsére a városban van a reptér. Nem kellett felkocsizni egyik londoni, nagy kifutópályáshoz sem. Pikk-pakk becsekkoltak és már készen is voltak a beszállásra.

Parizs2010febr11 009

Parizs2010febr11 007

Mondjuk, amikor meglátta a játékgépet, kicsit azért összeugrott a gyomra. Nem is emlékszik, hogy repült-e  már ilyen apró valamivel, ahova még a kézipoggyászok sem férnek rendesen fel a tárolóba :) (de talán egyszer Budapestről Londonba, még annak idején, amikor látogatóba járt a Zurához).

Azt nem látta, hogy a pilótán kívül volt-e valaki (másod-, akárhányad pilóta) ott elől a fülkében, de utaskísérőből csak egy volt, az tuti. A szárny alatt ültek, nem pedig felette, ahogy általában. Az árnyéka is akkora volt a gépnek, hogy szinte nem is volt.  Utasból sem volt sok, kb. negyede telt meg az aprócska AirFrance járatnak. Az egyik utas akkora volt, hogy le kellett hajolnia, ha nem akarta beverni a fejét a plafonba  (erről nincs fénykép).

A lány általában jókat alszik az utazások során (legyen az buszos, autós vagy repülős), most is egy pillanatra becsukta a szemét, de már jött is sós rágcsi és a kis pohár itóka, azután újra becsukta csak éppen 1 pillanatra, de már mondták is be, hogy mindjárt leszállnak az Orly-n. Ez a leszállás kicsit rázósabb volt, mint általában, főleg, hogy egy ilyen játékgépen a széllökéseket sokkal jobban lehet érezni. De azért szerencsésen landoltak és már ott is voltak a francia télben! Havas volt minden, apró pelyhekben szállingózott is brrrr, és hideg volt – nem kicsit. 

Taxiba vágták magukat és becélozták a szállodát, amit persze a sofőr valamiért nem tudott, hogy merre is van, mert a navigációját valami oknál fogva nem használta, illetve nem időben kezdte el használni. Végül a Zura mondta, hogy szerinte merre is kéne menni, mert már volt ott korábban, amikor is a srác a volán mögött rádöbben, hogy rossz irányba tartanak…

Miután szerencsésen megérkeztek a szállodába és kicsit kifújták magukat, a Zura ment a dolgára, valami üdvözlő vacsorára, a lány pedig elindult felfedezni az esti, fényes várost…

Persze, gondolhatja a T. Olvasó, hogy hova is vezetett az első út?

Egy kis séta után metróra pattant, némi jegyvásárlási bonyodalommal megfűszerezve, de pillanatokon belül ott is volt, ahol lenni akart

Parizs2010febr11 041

 Parizs2010febr11 028

További fényképek a fotó alatt :)

Történelmi, földrajzi, tudományos adatok és egyéb szakmai információ továbbra sem kerül a bejegyzésbe, mert ezt már korábban, máshol, mások jobban leírták, itt csak élmények, turistaszemmel látott pillanatok bemutatása olvasható – a szerk.

 

Kapcsolódások:

Lugdunum – Lyon 2009.12.02.

Lapszélen – Mozgó szoba 2008.02.10.

Filmes játékos – 2010.02.08.