Tags

, , , , , , , ,

Az, hogy a finom ebéd és a remek kirándulás után beültek az autóba és indultak Mérida felé az nem nagy szám, valószínűleg sokan csinálnak ilyet. De az, hogy nem indultak, mert a akkumulátor lemerült, az már annál inkább. Még jó, hogy Chichén Itzá parkolója tele volt mindenféle emberekkel, buszokkal és taxikkal (hála a tömegnek, ami elől menekültek korábban hihi) .Találtak egy taxist, megkérdezték tud-e segíteni, az a rendőrhöz küldte őket, a rendőr pedig vissza a taxishoz. Aztán egyesült erővel, a taxis, a rendőr, 3 maja meg ők ketten visszamentek az autóhoz és körbeszörnyülködték, hogy most akkor mit is kéne csinálni?! Szerencsére pont jött egy fiatal pár, akiket fülön lehetett csípni és bebikázták az autót. Aztán ment mindenki a maga dolgára, de előtte még adtak a taxisnak szétosztás céljából 200 pénzt, de azt nem tudják, hogy végül elosztotta-e vagy csak simán eltette. Mindenesetre onnét kezdve, külön figyelték, hogy a világítás biztos le legyen kapcsolva az autón, ha megállnak. Mert ez még egy régi típusú kocsi volt és nem automatikusan zárt le a világítás kulcs kihúzás után. Ez végül is a jobbik variáció, az lett volna gáz, ha nincs ott az autó a parkolóban.

Na, de sikeresen megoldották és aggódniuk sem kellett a töltés folytonosságán, mert a következő céljuk, nem a szomszédban volt. Felhajtottak az autópályára és fizethettek újabb 74 pénzecskét és irány az irány, rögtön pályadíj után meg is kellett állniuk, mert fegyveres (géppuskás) kommandósok, maszkban szépen behajoltak az autó ablakán és megkérdezték, hova is lesz a menet, meg minek is? Azért ez kicsit félelmetes érzés volt. Utána meg az is, hogy az autópályán kilométereket mentek úgy, hogy egy darab autót nem láttak  a közelben.

 

Cancun 1024

 

Végül megérkeztek Mérida elő-külvárosába, vagy minek is nevezhető ez, de aztán rájöttek, hogy az nem az előváros, hanem maga a város. Pikk és pakk eltévedtek, még a náluk lévő térkép segítségével sem találtak olyat, hogy városközpont, kanyarodtak jobbra, balra, balra és jobbra és a 75. és a 66. utca kereszteződésében letették az autót. Gondosan le is fotózták, a környéket, az utcatáblákat, meg a házszámot is 601., hogy ha gond lenne az irányérzékükkel, akkor is legyen támpont. Aztán elindultak csak úgy, amerre a központot gondolták. És be is értek a főtérre,pont egy információs központba botlottak. Ott szereztek még pár térképet, valamint bevésték nevüket a vendégkönyvbe és már futottak is tovább, hogy sötétedés előtt még lássanak valamit a városból.

 

Merida1

Tudták, hogy a főbb látványosságokat már nem érik nyitva, ezért nem is arra készültek, hogy azt az oldalát fedezzék fel a városnak,  hétköznap esti városképet szerettek volna átélni. Na, ezt sikerült nekik!

Sok-sok-sok ember nyüzsgött az utcákon, buszra, taxira vártak, futottak, pezsegtek, rendőr próbálta irányítani az autókat a piros-zöld lámpát kiegészítve sípolt, kiabált, integetett. Sok nőn volt maja viselet, fura, hogy otthon már egyre kevesebb nőt lát így a városokban. Már a tótok, svábok sem hordják sokszoknyás viseletüket hétköznap sem, vagy igen? A Zura megemlítette (többször is) hogy Mexikó valahol Európa és India közti átmenet. Így már van egy kis sejtése a lánynak is, hogy mire is számítson majd hamarosan, ha megérkeznek a messzi országba (de az agy másik blog, másik élményekkel).

Furcsák voltak a házak, nem tudta eldöntetni, hogy milyen a belső elrendezésük, mert egyszerűen sehogy sem látott úgy igazán be. Persze, nem illik belesni mások otthonába, ezt tudja ő is, de egy ilyen kicsit misztikus, fura országban járva azért ezt elég nehéz megállni, amúgy is egy roppant kíváncsi fajta.

Néhány helyen olyat látott, hogy szinte egy légtér van és ott él a család, függőágy, asztal, székek. Valahol látott konyhapultot, előtte étkezővel, mögötte konyhával.

Vásároltak egy kis késő délutáni uzsonnát egy péknél. A süteményeket a polcról a vevőnek kellett levenni egy fogóval és egy alumínium tálcára kellett halmozni, majd a pénztárnál az eladó átpakolta egy zacskóba. De ez a nagy ABC-ben is így zajlott, nem csak az apró péküzletben. Vettek vagy 3 féle édes, édes-sós elrágnivalót.

 

Cancun 1062

Bementek nagyáruházba is, élelmiszerüzletbe is, hogy jól szemügyre vehessék testközelből a helyi életet, vásárlási lehetőséget. Az egyik nagyáruház teljesen olyan volt, mint régen, vagy talán most is a békéscsabai Univerzál, alul ruhák, az emeleti részen sportszerek, elektromos eszközök, könyvek és cédék, mosdó közösen az alkalmazottak és a vásárlok részére. Viszont akkora mosógépet még életében nem látott, amit műszaki osztályon végig tudott tapogatni és csodálni.

Abba belefért talán egy egész hadsereg ruhatára :) Alig bírta elráncigálni a Zura a mosógépek mellől a lányt, valami csudi jó volt!! Biztos másnak ez nem nagy és nem szokatlan méret, de a lány igazából még nem látott ilyet!  Valami 11 kg ruha fér bele :)

 

mosogep forrás: LG.com/mx 

 

 

A közértben beszereztek néhány helyi érdekességet, megállapították, hogy ott is vannak hülye emberek, mert miért jó az bárkinek is, hogy a húst egyszer csak letegye az irodaszerek közé a polcra (ekkor még nem mert fotózni). De később azért úgy döntött, csak megörökít valamit a boltból.

 

Cancun 1075

 

Jó volt bejárni a mérida-i estét. Az most is rossz volt, hogy igen hamar sötétedett, 6 után elég hamar nagyon sötét lett hirtelen. El is indultak szépen vissza az autó felé, ami nem volt annyira egyszerű, mint gondolták. Mert hiába volt térkép, hiába volt fénykép, valahogy kicsit furán kavarogtak azok a kereszteződések. Egyszer meg is kellett állniuk, jól elgondolkodni, hogy merre is tovább, mert nem szívesen kampajogtak volna a sötétben órákig az autót keresve. Azért eléggé veszélyesnek érezte a lány a környéket, bár lehet, hogy ez csak az ő kényszerképzete volt. Szerencsésen megtalálták az utcájukat, az autó is ott volt, ahol hagyták. Így már nem volt más hátra, mint kitalálni a városból. Ami szintén nem volt túl egyszerű, mert egy darab eligazító táblát sem találtak, hogy merre van az arra!! Általában jól tájékozódnak, ezt nem csak úgy mondja, tényleg nagyon ritka alkalomnak számít, hogy elkavarodjanak még ismeretlen helyen is (talán csak Belgiumban képesek eltévedni, mert ott táblák ellenére sem arra van a menet, amit mutat a tábla – bocs minden belga érdekeltségtől :), de ezt már többször is meg kellett tapasztalniuk). Mentek, mentek, aztán csak találtak valami olyan külső utcát, ami a térképen is jelölve volt, így már egész egyszerűen rátaláltak a városból kivezető főútra és ott haladva egyszer csak lettek táblák is, amik mutatták az irányt Cancún (Tulum) felé.

A visszafelé út kivételesen most nagyon hosszúnak tűnt, pedig még mexikói zenét is tettek a cédéjátszóba, amit vettek maguknak vásárfiába.

Az autópályán megint megállították őket a fizetőkapuk előtt, de gond nélkül mehettek is tovább. Persze, Valladoid megint kimaradt a városnézésből, bár az autópályáról ott kanyarodtak le és sikeresen nem is találtak rá a Tulum felé vezető útra, mert útépítések és egyéb terelések miatt, a táblákat ismét csak eltűntették, így vagy 10 percet a főtéren és a kis mellékutcákban kanyarogtak, mire megérzés alapján csak ráleltek a hazafelé vezető ösvényre (ergo, jártak Valladoidban is). Tiszta ciki, egy nap alatt ennyit eltévedni, maga a szégyen!!!

Aztán egyszer csak fura fényeket láttak az út közepén, valami ég, vagy fel van robbanva?? De közeledve látták, hogy kis apró lángok vannak az úttestre pakolva (konzervdoboz fáklyák égtek), hogy azzal jelezzék, katonai ellenőrzéshez értek. Na, ott aztán elég rendesen remegett a lány szájának a széle, mert csupa maszkos, angolul érteni nem akaró, gépfegyveres, kommandós kiszállította őket az autóból és elég rendesen feltúrták a kocsi elejét és hátulját is. Szerencsére az előző bérlő sem hagyott hátra semmilyen apró csomagocskát eldugva valamelyik kerék fölé vagy bárhova is, mert akkor valószínűleg a lány, most nem a nyaralás élményeit részletezné  a ködösből, hanem  egy mexikói cellában próbálná túlélni a pillanatokat. Vagy csak túl erős a fantáziája – Hogyan tanuljuk meg a cellanyelvet, avagy életem a cancúni rabok között című könyv világsikerű bestseller szerzőjeként tengetné nyugdíjas napjait a yucatán félsziget tengerpartján szabadulása után :)

Éjfélre haza is értek, de már nem volt erejük visszamászni bármilyen falatozásra is a bárba, így elmondhatja, hogy az a nap nem a zabálás napja volt, hanem inkább az eltévedések, az izgalmas katonai ellenőrzések és autókázásé. De legalább igazán remek élményeket éltek át megint együtt!!

 

Merida2

További fényképek a fotó alatt :)

Történelmi, földrajzi, tudományos adatok és egyéb szakmai információ továbbra sem kerül a bejegyzésbe, mert ezt már korábban, máshol, mások jobban leírták, itt csak élmények, turistaszemmel látott pillanatok bemutatása olvasható – a szerk.

 

Kapcsolódások:

Mérida – majd a wiki megmondja (EN)

travelyucatan.com – Mérida (EN)

 advantagemexico.com (EN)