Tags

, , , ,

A részlegvezető egy egészen jóképű, alacsony férfiember (a korát is tudja, mert megbeszélték, de nem árulja el).

Alapvetően kedves mindenkivel. Ő az, aki a lengyel nőn és a lányon kívül a részleg külföldi szekciójához tartozik még, bár igazából angolnak vallja magát, ahogy ki lehet venni a szavaiból. A részleteket nem tudja a lány, csak annyit, hogy valamelyik arab országból jöttek valamikor a szülei, egyes források szerint Marokkóból, és mivel franciául is tud, ezért esélyes, hogy a mendemonda megállja a helyét. Élt már Németországban is, de az arab világban nőtt fel.

Ezeket honnét tudja a lány? Hát, fura, de a főnökkel szokott rendszeresen beszélgetni. Igaz, hogy  egyik elve a vezetők felé a  “három lépés távolság”, ahogy a csoportvezetővel sem kezd el barátkozni nem azért, mert nem cserél felsőt, de a főnök jön és megáll az asztala mellett és társalognak meg információt cserélnek néha, néha … (néha egészen meglepő dolgokról beszélnek, múltkor pl. az unokahúg fotóit kezdte el mutogatni a számítógépen, aki Új-Zélandon lakik, vagy, hogy mostanában nem tud aludni a cégnél bekövetkezett változások miatt). Azt is megbeszélték, hogy nincs családja, “nobody wants me”  megjegyzéssel részletezte a magányát.

Érdeklődik Budapest iránt, már járt is ott és tetszett (tetszik) neki.

És a minap, ahogy szóba került egy bizonyos témakör egészen megdöbbentő (bizonyos szempontból kedves) megjegyzéssel zárta a beszélgetést… (azóta szerencsére nem találkoztak).

 

 

 

Kapcsolódások:
Az első rész :)

és a második