Tags

, , , ,

Nem lehetett ám egyszerű a kémek élete semelyik korban sem. Most a lány is beépül, megfigyel és természetesen el is mesél.

Lassan 2 hónapja próbál beépülni, de meg kell mondani, elég nehéz, szokatlan vagy nem is találja rá a szavakat.

Kezdi azzal, hogy eléggé antiszociális népek ezek ott a ládagyárban. (ládagyár, ugye senkinek sem kell elmagyarázni??? Ha igen, megfejtésért és egy kis kacagásért katt ide!!).

Szóval, antiszociális népek ezek nagyon. Reggel beérnek, elmennek kávét venni a gépből (5p), leülnek az asztaluk elé és várják a munkaidő kezdetét. Addig olvasgatják az újságot, meg bambulnak ki a fejükből, amikor a rádióállomások elketyegik a 7 órát, szépen lassan hozzákezdenek a napi adag melóhoz. Mindenki asztalán más-más rádióállomás szól (na jó, nem mindegyiken szól és nem mindegyiken más, de hat emberből 3 teljesen más rádióállomást bömböltet). Teaszünet és ebédszünet alkalmából sem keverednek harsányabb beszélgetésbe, sőt még jobban elszeparálódnak. Néhányan kimennek a kocsijukhoz és ott esznek, alszanak, ki tudja, mit is csinálnak.

A héten kiderült, hogy egyáltalán semmilyen szociális életet nem élnek együtt, ami pedig itt a ködösben azért jellemzőbbnek mondható. Semmilyen x havonta megrendezésre kerülő “üljünk be egy sörre egyik este munka után” típusú, sem “céges pub quiz csütörtök” nem játszik, de még csak “karácsonyi dinner party” sincs, ahol a ládagyár emberei összeülhetnének, szépen kiöltözve és kicsit vegyülhetnének a többi részleg dolgozóival. Sztréndzs.

 

Folytatja azzal, hogy nem egy kapkodós népek ezek ott a ládagyárban.

Szóval, nem kapkodós népek, nem ég a kezük alatt a munka. Úgy is lehet mondani, a lány azt hiszi néha, hogy valami LASSÍTOTT FELVÉTELT néz napi 9 órában. Ő is próbálja elsajátítani “a hogyan húzzuk el az 1 órás munkát 4,5 órás tevékenységgé” tananyagot, de marha nehezen megy ez neki. Mert megtanulta annak idején, ha bent van a cégnél, akkor dolgozik, mert sokkal gyorsabban halad az idő. Ha meg nem dolgozik, akkor inkább hazamegy, mert otthon, kirándulva, akárhol megint csak sokkal gyorsabban megy az idő, mint azt várni az asztal előtt a ládagyárban, hogy mikor lesz már menetidő haza. az elég sztréndzs.

Ez a várakozás abban merül ki, hogy a napi munkájukat, elvégzik ugyan, de úgy, hogy abba senki se rokkanjon bele és véletlenül se kapjanak több feladatot annál, amit egy átlagos lány is képes lenne mondjuk 3-4 óra alatt elvégezni. Nem, ők ezt 9 óra alatt dolgozzák fel, csak hogy közben vesznek még párszor teát, kávét, a polchoz az eszközökért többszöri fordulóval mennek el, itt vakarják, ott vakarják, elmennek ki tudja számon tartani, nagyon sokszor a mosdóba. A lány elképzelni sem tudja, mit tudnak ott csinálni, mert próbálta már az elmúlt hetekben, de nem bír annyiszor produkálni…

És miután a lassított felvétel élet véget érne, fél órával (jó, 25 perccel) 4 óra előtt fogják magukat és szépen összerendezik az eszközöket, az asztalt, a szék környékét és kabátjukat magukhoz veszik, toporogva várják az idő haladását. 15 óra 55 perckor pedig beállnak a blokkoló elé és (na itt egy kis beszédzörej hallható pár pillanatra) várják, hogy delet (pénteken) négyet üssön már az óra és a lassított felvétel funkciót felváltja a “kapcsolj az ötödik sebességbe” fiiiling, mint akit puskából lőttek ki, egy gyors blokkolást követően lépcsőn lerohanás és már a kocsiban ülnek és 4 óra 2 perckor már mérföldekre járnak a ládagyár épületétől. Ez is sztréndzs.

 

Kémlányunk feljegyzései hamarosan folytatódnak a ládagyár életéről – a szerk.

 

Kapcsolódások:

Meg kell tanulnia

Pénteken csak délig