Tags

, , , , ,

…tudna mesélni az elmúlt hetekről. Annyi élményt és képet osztana meg, de most kicsit felborult az élete. Olyan történt, ami már egyszer megesett vele itt a ködösben, de akkor két (kettő) nap után feladta és nem akarta folytatni. Most bízik benne, a munka, amit talált, az kicsit hosszabb időre lefoglalja majd, mint 2 nap.

Előélete az volt, hogy a lengyel barátnéjával bementek egy állásközvetítőhöz, hogy majd együtt találnak munkát. Persze, azt gondolta, 2 álláshely úgy sem lesz egy helyen, ezért az esélytelenek nyugalmával kitöltötte a tesztet, a jelentkezést és elmakogta, hogy igazából nem is tudta elolvasni a teszt felét, de valamiért mégis a válaszok jók lettek és felajánlottak mindkettőjüknek egy-egy állást  egy helyen. Nagyon boldog volt a barátnő, a lány meg inkább meglepett, hogy bemegy első alkalommal egy közvetítőhöz és már van is munkája. Neki is álltak dolgozni, rögtön másnap hajnaltól. Élménynek nem volt rossz, de napi szinten képtelen lett volna végezni azt a monoton feladatot, ott a ládagyárban. Ez volt 2008 májusában.

A barátné maradt és fogösszeszorítva csinálta a neki sem annyira tetsző munkát, ő meg inkább önkénteskedett kicsit itt és ott, meg élte a hisztis, elkényeztetett feleségek életét, persze a ‘menni a távolba vagy maradni a ködösben’ kérdéskör még mindig ott lebeg a feje felett, ezért nem is erőltette nagyon a regisztrációkat, de valahogy a lelke mélyén vágyott már állandó időbeosztásra, tényleges MUNKRA!

Nyáron nagy lendülettel regisztrált egy újabb céghez, de akármikor hívták telefonon, nem vette fel, mert éppen Magyarországra készültek, éppen Magyarországon voltak, éppen valahol úton és blabla, magyarázkodni meg annyira utál. De most pénteken a milánói autópályán száguldva, úgy gondolta felveszi, ha már ennyire hívják és meg is egyeztek egy kis teszem-toszom munkával kapcsolatban, hogy akkor azt elvállalja és hétfőn bemegy egyeztetni.

Bement, tesztelt, töltött és eljött, és mondták, hogy hamarosan hívják. Valóban hívták hamarosan, 2 óra sem telt el, de egy egészen más pozícióval kapcsolatban, hogy az érdekli-e?! Háthogyne! Mire hazaért a városból a személyes megbeszélés időpontja várta az e-mailek között és kedden reggel elgurult, majd elmakogott néhány idióta mondatot a pasinak, aki mindenáron meg akarta tudni “és hol látja magát 3-5 év múlva” kérdésére a választ. Hát, izé, sehol, mindenhol, mit tudja azt a lány, ez sokban függ a Zurától, a világ forgásától és a meteorok becsapódásától is…

Majd eljött és megállapította, hogy ide biztos nem fogják visszahívni, mert azt többször is kihangsúlyozta /megkérdezte a fickó, hogy könyvelőként miért akarja ezt a nem irodai állást elvállalni?!

Csak! Mert könyvelőként a ködösben egy ideig még  labdába sem rúghat, és úgy gondolja egy orvosi műszereket gyártó cégnél esetleg az a labda akár elé is gurulhat idővel, addig is csak vegyék fel mindenféle hülye kérdések nélkül.

Kettőt fordult a városban és érdeklődött a közvetítő, hogy is érezte magát az elbeszélgetés alatt? Szarul, kifejezetten!

Aztán fordult még kettőt és hívta újra a nőci, hogy akkor átküldi az ajánlatot, amennyiben érdekli továbbra is az állás, amit tesz a cég neki a pozícióval kapcsolatban.

Hát, így most ezek vannak, ideges, mert fél, hogy nem áll helyt megint, mert esetleg rájön, ez azért nem irodai munka valóban. Vagy mert képtelen ellátni, megérteni, felfogni a feladatokat, vagy csak simán ideges, mert minden új előtt ideges szokott lenni.

Ha két nap után eljön, akkor így járt és a történelem ismétli önmagát, ha az elkövetkezendő 13 hét alatt nem rúgják ki (próbaidő), akkor állandóra is felveszik és idővel esetleg kikészíti a helyi könyvelőt, hogy legyen üresedés ;). addig meg eljár hétfőnként a könyvelői tanfolyamra, amire még a nyáron beiratkozott, hogy valami ne csak mindig angolt tanuljon…

Szóval, most kicsit rendszerezi magát, próbál beállni az új életstílusra és próbál nem kiesni az új kerékből, amibe éppen csak most csöppen bele.