Tags

, , , , , , , ,

…és utazgat meg fotózgat, de valahogy nem blogol és nem blogolvas mostanság.

Secima egy könyves játékra hívta a nyaraló lányt ő meg most nem tudja továbbpattogtatni, mert megnézte a reader-ben, hogy kimondhatatlan mennyiségű bejegyzést kéne megkuksolnia, hogy tudja, kik játszottak már ilyet és kik nem, de erre most képtelen, mert borozik, teliholdat bámul, fotózik, kirándul, dödölét (dödöllét?) fal és élvezi a vidéki frisslevegőt, villámokkal, viharral, napsütéssel és hullámokkal tarkítva.

De azért itt a játék, akinek van kedve VEGYE, VIGYE ÉS JELEZZE, HA BEÁLLT A SORBA :)

Mi a feladat?

A jelenleg olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát kell bemásolni a blogba. Ez most egy kicsit hosszabb lesz, mert az 5. mondat eléggé furára sikeredett. Jodi Picoult – Elrabolt az apám című könyvét pedig TESSÉK MINDENKINEK ELOLVASNI!

-Akkor viszont muszáj bedobnom egy kávét. Te hogy iszod…? Tejszín, cukor…?

-Sehogy…

-Akkor mindjárt jövök – jelenti, és kiballag. (ez az ötödik mondat, ha jól számol a második pohár tokaji után)

Szinte leizzadok, ahogy elképzelem az illatosan gőzölgő kávét tőlem pár centire az asztalon. A legtöbb ember nem érti, hogy mi zajlik le bennem abban a néhány másodpercben, amíg felemelem a bögrét, és kiöntöm a tartalmát a mosdóba. Az  a szemvillanásnyi idő annyira felfokozhatja a vágyat, hogy minden érv és józanság megsemmisülhet, s akkor az ember nem is tudja, miként, de a pohár tartalma máris a szájában köt ki.

Hogy eltereljem a gondolataimat, forgatni kezdtem az arizonai törvénykönyvet, hogy mentő körülményt, felmentést indokló paragrafust találjak a gyerekrablásra…

És látta, van még egy játék, ahova hívták, de most még egy kis ideig géptelen és nettelen, még pár nap és megint a ködösben lesz, újra a sorok közé veti magát majd…addig is szép nyárutót, koraőszt és sok vidám percet minden Kedves T. Olvasónak!!!

 

 

 

mo

 

hu