Tags

,

Valami oknál fogva a konyhában a tejbegríz az MUMUS. Nem tudni miért és mióta, de egyszerűen a háta közepére sem kívánja, hogy olyat gyártson, enni sem nagyon. Bármit megfőz, megsüt, elkészít, csak azt ne kelljen.

A Zura viszont rendszeresen ilyet kíván vacsorára. Rendszeresen meg is gyártja magának, de néha azért a lány is kiveszi részét a tejbepapi készítésében.

Most is, ül a gép előtt, rendezgeti fotóit, blgokat olvas, levelekre válaszol, próbálgatja új nyomdakészletét és fél füllel a Horvát Rádió péntek esti műsorát hallgatná, de másik füléhez a Zura hangja ér el, valahonnét nagyon messziről sorolja a hozzávalókat.

Nincs mese, menni kell, főzni kell, ma úgy látszik, nem veszi kezébe a férfiember a fakanalat.

Kicsit később a konyhából mormog ki a lány:

-4 dl tej és 4 dl gríz?

-4 dl gríz?! Nem, nem építkezni fogunk, csak egy tál vacsorát szeretnék!

-ja, jó, akkor csinálom. Vanaliarúd is menjen bele?

-aha, meg egy kis mazsola is.

-és mi lesz, ha nem sikerül?

-ne aggódj, van elég tej, meg az asda is nyitva még, át tudsz ballagni.

Egész jól néz ki – gondolja a lány, mikor már az utolsókat bugyog a grízes tej

-oh, basszus, a mazsola kimaradt!!!

-nem gond, majd legközelebb kerül bele – mosolygott megértően a Zura, egy kis lekvárral és nutellával megízesítve jóízűen bekanalazta. És tényleg ízlett neki!

Hát, így mennek ezek errefelé…