Tags

, , ,

Október óta tölti heti néhány óráját valamelyik “adományboltban” (charity shop).

Október óta tervezi, hogy ír pár sort erről a ködösbeli szokásról, de valamiért mindig tologatta maga előtt, most viszont Hicudzsi blogján pont egy adományozásról szóló bejegyzés volt. Gondolta, elmondja, amit ő tud erről az egészről.

Ugyan bekerül néhány internetes hivatkozás a bejegyzésbe, de amit leír, az CSAK ÉS KIZÁRÓLAG A SAJÁT TAPASZTALAT, ÁTÉLT élmény alapján íródik.

Uuuh, hosszú lesz, már most látja.

Szóval: az van, hogy itt a ködösben vannak ezek a használtruha-cipő-könyv-dívány-kütyü üzletek. Ahol egészen (néha nevetségesen) olcsón lehet hozzájutni mindenféléhez, ami egy háztartásból hiányozhat. 

 

Hogy ezek az üzletek miért vannak?

Segíteni! Általában alapítványok üzemeltetik az üzleteket. Különböző profilú non-profit szervezetek (idős, beteg emberek ellátása, leukémiás gyerek, hontalanok, katasztrófa sújtotta területeken élők, fogyatékosok, árvák, temetkezési költségek fedezése, éhezők, állatmenhelyek, stb.).

 

Hogy segítenek?

Sokféleképpen.

Részletesebben ez úgy néz ki, hogy az alapítvány nyit egy üzlethelyiséget, feltölti áruval, és egészen olcsón, piaci értékhez képes fillérekért adj el. A bevételből azt a csoportot támogatja, amelyik  a profilja. De hogy több legyen a bevétel, ne kelljen béreket és adót fizetni, ezért nagyon kevés fizetett alkalmazottal működteti a boltot, de annál több önkéntessel. Ami ugye kockázattal is jár, mert az önkéntes az ugye önkéntes. Ha azt mondja, hogy holnap nem jön, akkor nem jön, és nem lehet vele mit tenni, lehet, hogy nem nyit ki holnap az üzlet, mert holnap nem lesz, aki álljon a kassza mögött, nem lesz, aki szétválogassa a dolgokat és polcra tegye. De azért szerencsére ezek az önkéntesek elég lelkesek és amikor tudnak, mennek és segítenek.

 

Miért dolgozik bárki is ingyen órákat (éveken át)?

Ennek is több oka van.

Munkatapasztalatra vágyik.

Társaságra vágyik (nyugdíjas és heti elfoglaltsága, hogy 2 x 3 órát bent tölt az adományboltban, tesz-vesz-pakol-emberek között lehet. Van értelme felkelni, felöltözni, elmenni otthonról, hasznosnak érezheti magát és ebben igaza is van, mert segít és hasznos is).

Részmunkaidőben dolgozik vagy éppen főállásban tanuló,  a fennmaradó idejében próbál értelmes elfoglaltságot találni (nem- netezik, drogozik, alkoholizál, kirabol).

Próbaidejét tölti a fegyház után, próbál visszailleszkedni a társadalomba.

Munkanélküli és szüksége van valamire, amivel lekötheti magát, míg behívják a következő interjúra.

Külföldi és próbálja a nyelvet emberek között mozogva elsajátítani.

Vagy csak egyszerűen önzetlen és segíteni akar, próbál időt találni arra, hogy ha többet nem is, de heti 2 órát önkénteskedhessen, pedig várja otthon a gyerek, család és a főállása is fárasztó. (A charity shop nem az egyetlen formája a ködösben, hogy az ember önkéntesként dolgozzon, rengeteg más lehetőség is van, ahol egy kicsit segíthetünk a mai rohanó és pénzéhes világban).

 

Mit kap ezért, hogy ingyen dolgozik?

Két jó szót.

Elismerést, szeretetet, új barátokat, kacagást.

Néhány százalék kedvezményt vásárláskor az adott charity shop üzleteiben.

Referenciát.

Buszjegyének és ebédjének az árát.

És legfőképpen nagyon jó érzés tudni, hogy segített, talán ez a legfontosabb.

 

Honnét szerzi a készletet az üzlet?

Segítőkész emberektől!

 

Ez mit jelent?

Azt, hogy itt nem a bizományiba viszik le a népek a tegnap elhunyt dédpapi ruhatárát és próbálnak belőle pénzt csinálni, hanem beadják egy charity-hez személyesen vagy bedobják a konténerbe, ami azért lett telepítve hipermarketek parkolóiba, hogy könnyen elérhető legyen bárki számára.

Na, jó ennél azért egy kicsit bonyolultabb, mert több módja is van a csomagok érkezésének egy üzletbe. Van először ez a variáció, amit az előbb említettünk, beviszik és leadják csak simán egy üzletbe napközben, vagy éjjel leteszik az ajtó elé zacskóban.

Elmennek vele a konténerig és ott dobják be.

Zsákba teszik és felhívják az ingyenes telefonszámot, hogy jöjjön valaki és vigye el.

Forgatják az üzletek között a készletet.

 

Mit adnak le az emberek?

Mindent, értsd: MINDENT! A koszos bugyitól kezdve az ükanya aranylakodalmára készített gravírozott kristályvázáig, kibontatlan ajándékon át a mekis játékig. A soha nem hordott felső és a tropára taposott papucs is megtalálható a zsákokban.

 

Miért adják le?

Mert nekik már nincs rá szükségük, talán sosem volt, vagy csak simán úgy döntöttek, most már eleget olvasták a kedvenc mesekönyvet és lehetőséget adnak más gyereknek is, hogy nézegesse, lapozhassa.

Vagy csak egyszerűen segíteni akarnak azzal, hogy nem a kukába dobják a megunt holmikat (hűtő, tévé, dvd, webkamera, szőtelenítő) hanem leadják és ezzel támogatják azt a szervezetet, amihez az üzlet tartozik, ahova betévedtek a zsáknyi cuccal.

Elvből.

 

Hogy is működik ez?

Megvan az üzlethely.

Van pár fizetett alkalmazott.

Sok önkéntes.

Összegyűjtik a zsákokat és már nyithat is a bolt.

De előtte még sok feladat van, meg folyamatosan is.

A behozott bútorral, elektromos ezzel-azzal nincs gond, egyértelműen látszik, használható-e, működőképes-e. Felárazzák, kiteszik és várják az érdeklődőt, aki megveszi a tévét, mosógépet, lemezjátszót, ágyneműtartót, kanapét,  ágyat, zenegépet.

A ruhás-könyves-kütyüs részlegnek kicsit másabb feladata van.

A behozott csomagok (nem kevés mennyiség) kibontása, átnézése, osztályozása, felcímkézése, beárazása, fertőtlenítése, kipakolása és rotálása.

 

Pontosabban?

A csomag beérkezhet magánembertől ajtón át, hozzák másik üzletből, konténerből, és begyűjtés formájában.

A halmokat óvatosan kibontják, mert sosem lehet tudni, mi lapul egy-egy zsákban. Néha olyan szag árad belőle, hogy azzal a lendülettel már teszik is bele egy másik zsákba és gyorsan zárják össze a száját, dobják a sarokba (nem a kukába, a sarokba).

Tegyük fel, hogy minden rendben van a zsák tartalmával, nem büdös, nem koszos, nem szakadt. Átválogatják és osztályozzák minőség szerint. A minőség ebben az esetben a ruha címkéjén feltűntetett márkajelzést jelenti és a valós minőséget is. Hibás, rossz, foltos ruha már megy is egy zsákba, ami szintén bekerül a sarokba.

Miután osztályozták minőség szerint a ruhákat, fel kell címkézni, ami azt jelenti, hogy rá kell írni a méretet, márkanevet, egy kódot, ami a pénztárgépnek megmondja, hogy nadrág, szoknya, cipő, blézer, farmer, öltöny, ing, nyakkendő, divatos felső, vagy sima póló, abrosz, ágytakaró vagy kiskütyü,  majd a dátumot és az árat (ez utóbbit valamelyik alkalmazott hozzáértő határozza meg). Vállfára pakolják és gőzöléssel fertőtleníteni és simítani kell és már akasztható is ki a fogasra, hogy vegyék-vigyék.

Amennyiben megveszik, nincs vele több gond, a vevő segített a bevétel megvan, mehet az alapítvány felé a pénz.

De ha 2 hét múlva is lóg a fogason, akkor össze kell szedni, egy zsákba betenni és egy másik sarokba gyűjteni, mert innét majd viszik a soron következő üzlethez, talán ott gazdára talál. Ha nem, onnét is 2 hét múlva tovább kell mennie, ha bezárult a kör és még mindig nem vette meg senki, akkor kerül be abba a sarokba, ahol a koszos, szakadt ruhák zsákja gyűlik.

 

Hogy mi lesz ezekkel a sarokban gyűjtött zsákokkal?

Elviszi a rongyos-ember. Előtte lemérik és ebből is lesz bevétele az üzletnek. Nem sok, 10 pi per kiló, de azért ez is bevétel, és ugye sok kicsi sokra megy. De hogy aztán mi lesz vele? Hát megy Magyarországra és a többi angol használtruhákat forgalmazó országba.

Bár ez csak kitaláció, mert még nem kérdezte sosem a rongyos-embert, hogy bácsi kérem, mit tetszik csinálni a felvásárolt több száz kilónyi ruhával teli zsákokkal? Mert valószínűleg az lenne a válasz, hogy semmi köze hozzá szépleány!

Feltételezése szerint ezek a zsákok felbontásra kerülnek újra ott, ahova a rongyos-ember viszi és szétválogatják. A kupac egyik fele, amit valószínűleg már tuti senki sem vesz meg, az megy a legszegényebb országokba, ahol még talán valaki hasznát veszi valamire.

Az eladhatónak tűnő ruhákat meg valószínűleg viszik tényleg eladni ide-oda-amoda. (erről majd valamikor ki kéne deríteni, hogy tényleg így van-e, de honnét máshonnét kerülnének a ruhák az európai használtruhásokhoz?)

 

Hogy mik kerülnek a rongyos-ember által elvitt zsákokba?

Nagyon sok olyan ruha, ami még eredeti címkével ellátott (tehát soha, senki nem hordta), de valamiért nem felel meg az adott charity bolt minőségi elvárásainak (helyi menedzser ízlésének).

Nem megfelelő a színe (hupilila).

Túl régi fazon (hupilila kötött 4XL-es kardigán).

Vagy pedig agyonmosott, kifakult és eladhatatlannak titulált valami.

Széles a kör, ami nem kerül ki az üzlet fogasaira, a lány sokszor elcsodálkozik, hogy egy-egy ruha miért is landolt a rongyos-ember zsákjában. Hiszen, ha kitennék eladásra, talán kicsivel többet hozna a konyhára, mint amennyit a kilónkénti ár hoz, de mégis úgy döntenek a szortírozók, hogy ez nem eladásra szánt minőség, szín, fazon, méret, stb.

 

Mi kerül akkor ki a fogasra?

Változó és mindenféle, meglepő, de nagyon sok valóban jó minőségű és márkás termék bukkan elő a behozott zsákokból. Csak néhány márka Marks and Spencer, Zara, Debenhams, GAP, River Island, Warehouse, Jane Norman, Diesel, Guess, New Look, Next, Fat Face, Red Herring, Dorothy Perkins, H&M,  F&F, Cherokee és még sok kevésbé ismert márka.

 

Milyen áron kerülnek eladásra?

Nagyon kedvező. Főleg, ha ezt nézzük, hogy van olyan ruha, amit még soha senki nem hordott és ott lóg rajta az eredeti címke, az eredeti árral. 5 pénznél nem igazán kerül többe semmi. Illetve, ha igen, akkor az nagyon indokolt (38 darabos kerámia étkészlet, bőrretikül).

 

És mi kerül a másik sarokba (kuka felé tartó kupacba)?

Na, erről nem tud szívszakadás nélkül írni, mert ezt igazán megrázó elmesélni.

Olyan dolgok, amiket még a lány is szívesen hazahozna, ha lenne akkora háza, tároló kapacitása, hogy tudná hová tenni.

De mégis mi?

bőröndök – mert azt nem árul az üzlet.

puzzle – mert abból már Temzét lehetne rekeszteni a raktárban.

videokazetta – mert ilyet már nem árul az üzlet.

páratlan pohárkészlet – mert ki venne meg nem páros számú pohárkészletet (a lány szerint, azért lennének páran, mert esetleg páratlanok).

játékok, könyvek, kazetták, üvegkészlet, tálak, edények, vázák,  a menedzserek ízlésének nem tetsző MINDEN, ami nem ruha – és a felsorolást nem folytatja, mert a T. Olvasó teljesen belezsibbad.

Iszonyat, mi kerül a kukába! A lány csak abban reménykedik, hogy az éjszaka folyamán (a kukák kiürítése előtt) jönnek rászorulók és kiguberálják onnét, amit csak lehet.

 

És a lényeg, mindenki hozzájárul egy kicsit és mindenki segít kicsit. Az alapítvány megszervezi a dolgokat, biztosítja a helyet, a személyzetet – önkénteseket, a körforgást.

Az adományozó adja az árut.

Az önkéntes adja a szabadidejét és fizikai erejét.

A vásárló pedig hozzájut jó dolgokhoz olcsón és adja a pénzét.

Jó kis körforgás ez!!

 

Ember, ez Nagy-Britannia! Persze hogy nem lopják el a pénzt. Az, hogy kinn jó kezekbe kerül-e, más kérdés – egy részlet az internetről.

 

 

Kapcsolódások:

Délmagyar.hu

Magyar Narancs

Charity Shop – majd a wki megmondja

Charity – majd a wiki megmondja

és még sorolhatná, de nagyon sok találat van charity szóra rákeresve a neten.

 

A bejegyzés elég kuszára sikeredett, lehet, hogy a későbbiekben kiegészül vagy törlődik!!

About these ads