Január

Panaszra nem lehet oka, a január igazából egész jó hónap volt, így első ránézésre…

Másodikra lehet, hogy nem, de az élet már csak olyan, amilyen és a dal is azt mondja “always look on the bright side of life…” szóval nézzük csak a naposabbik oldalát.

És az igazat megvallva, január egészen napos volt, legalábbis időjárásügyileg mindenképpen, aki mást mond erről, az nézze meg a lenti fotókhoz tartozó albumokat vagy az időjárás blogot.

Nem is tétlenkedtek sokat, amikor csak lehetőségük úgy hozta, a hétvégét valamerre csavargással, a friss levegőn próbálták tölteni.

Először is, rögtön az év második napján elkirándultak Poole felé, kicsit andalogtak a napsütésben.

Azután az első hétvégén is jót kirándultak, akkor meg a másik irányba, Portsmouth-ba mentek andalogni. Itt láttak egy igen bátor párt megmártózni a tengerben. Mert ok, hogy napsütés volt, de a strandidő még odébb van azért (a lány szerint mindenképpen).

A második hétvégén, megint csak napsütésben (milyen unalmas egy hónap ez a január, napsütés meg napsütés) londoni barátaikat látogatták meg és velük átsétáltak kicsit a Kew Gardens csudi növénykéit megnézni és a fák feletti kilátón sétálni, másnap meg a Temze körül lófráltak.

A harmadik hétvége sem volt túl borús, bár akkor már több felhő gyűlt az égen, de így is sikerült nagyon jót sétálni Salisbury utcáin, meg jót falatozni a legkedvencebb cukrászdában, ahol már majdnem olyan finom a krémes, mint otthon…

És a hónap negyedik hétvégéjét pedig ünnepléssel töltötték, illetve részesei próbáltak lenni a sárkány évébe lépésének, Londonban. Kicsit ugyan sokan voltak, taposták egymást a népek, de ez ad valami külön hangulatot az egésznek.

A nap legremekebb kérdését meg egy kedves (valószínűleg olvasni nem tudó) hölgy tette fel a rendezőknek a Trafalgar Square-n:

-megmondaná mi folyik itt?

Kár, hogy a rendezők nem válaszolhatnak így:

-esetleg valami ötlete lenne-e, ha körülnéz?!

 

Szóval, ilyen remek programokkal teltek a hétvégék januárban. Hétköznapok kicsit máshogy, más hangulatban, de pont ettől volt kicsit sem unalmas ennek az új esztendőnek az első hónapja.

A február sem lesz unalmas, már most látja, de erről majd hamarost úgy is beszámol, amikor itt lesz annak az ideje…

Banános

Tessék ilyet gyártani, mert nagyon finom!!

A receptet itt találta a lány: csakapuffin.hu

 

Mik vannak?!

1887. január 28-án “mérték” az eddigi legnagyobb hópelyhet…mik vannak !:)

38 cm (15in)

Azért egy ilyet élőben a lány is megnézne…

a legnagyobb hópehely, majd a wiki megmondja…

afoldgomb.hu

Nem ítélünk elsőre

Mert a National Trust nem csak programokat ajánl, meg kirándulási lehetőségek tárházát kínálja, hanem még receptet is közzétesz a hírlevelében, ami mindig a lány “na majd ezt egyszer megcsinálom” listájára kerül. Most erről a listáról egyet tényleg megcsinált, illetve próbált megcsinálni.

Első olvasatra egész jónak tűnt ez az Almond & Rhubarb Cake (mandulás rebarbarás sütemény) de valahogy nem egészen úgy sikeredett, ahogy ennek sikerülnie kellett volna. Ezt egyöntetűen megállapították, amikor a sütési idő letelte után kihúzták a sütőből, de nem ítéltek elsőre, mert a zord külső takarhat érzékeny belsőt, ebben az esetben pedig nem túl rossz ízű végeredményt. És gyorsan leöntötték egy kis vaníliakrémmel, hogy ne is lássák, mit esznek…

 

 

 

A recept a Gastroglobe blog oldalra végül felkerült, ha T.Olvasónak kedve van, merényelje meg és kéretik egy szépen sikerült fotóval illusztrálni, hogy is kéne kinéznie ennek a sütinek!

 

Csak nincs rendben az a szerver…

…valahogy nagyon úgy érzi a lány, hogy azért az nem normális, hogy ilyen blogcímeket talált ma reggel a freeblog.hu legfrissebb listája alatt…strange

 

 

Vagy csak neki furcsa ez a sok angol, orvosi és egyéb hablatyos szöveg?? heheheh

Élet meg a pixel

Nem akarta a freeblog.hu oldalt elhagyni, pedig ősszel elég csúnyán elhalt a rendszer, sok kép elveszett, bár idővel visszakerültek (hozzászólások nélkül).

A lány alapvetően eddig igazán pozitív élményként élte meg, hogy kattanásait főoldalra tették (nem kevés alkalommal, sőt már idén is volt vagy 2x 2 napot főoldalon, pedig még szinte csak a 3. héten járunk). Ezt valahol elismerésszerűségnek érezte, ami be kell vallani jól esett neki.

De most napok óta valami támadás-akármi felhívás miatt sem a blogot nem látja, sem a kezelőfelületet nem tudja megközelíteni, csak akadozva. Elképzelése sincs, mitől van, a Zura is eléggé tanácstalan.

Így hát, gyorsan szerkesztett egy új blogot…

Talán még a freeblog is újra életre kell, remélhetőleg a szerkesztők csinálnak valamit, vagy legalább informálják, hogy mi is pont a gond, mert eddig levelére nem válaszoltak még.

Addig is, ha érdeklik T. Olvasót a lány kattanásai, akkor az új élet meg a pixel blogon nézegethet képeket. Lehetőség van nézetet váltani a bal felső sor listájából (Classic, Flipcard, Magazine, Mosaic , Sidebar, Snapshot, Timeslide ).

Ja, lehet, most már ideje lenne vagy feladni ezt a megmutatjuk a világnak a fotókat érzést, vagy venni egy olyan oldalt, ahol ő a tényleges főnök és rendszergazda…

W.E meg a titkos levelek

Még valamikor augusztusban vagy talán szeptemberben hallottak arról az MR1 Kossuth Rádió egyik műsorában, hogy a nagy szerelmi trónról lemondás nem is biztos, hogy megérte az áldozatot.

Mindenki tudja, hogy a királynő apja úgy került a trónra, hogy annak testvére Edward VIII. lemondott a királyoskodásról, mert szerelmes volt egy többszörösen elvált, amerikai nőbe (Wallis Simpson) stb…

Ez a műsor a Kossuth Rádióban arról szólt, hogy találtak valami titkos levélkupacot, amiben a szeretett asszony (Wallis) a régi kedvesének írogat mindenféle szépet és jót, miközben Edward oldalán éli minennapjait (boldogságot és szerelmet mutatva). Meg kiderül a sorokból, hogy valami “terv” része volt beleszeretni a király(jelöltbe), de ugye másképpen sült el végül a dolog, mert Edward komolyan vette az érzelmeket.

Erről még egy dokumentumfilm is készült és a Channel 4  (Wallis Simpson: The Secret Letters címmel) mutatta be valamikor nyáron. Ezzel a műsorral kapcsolatosan került elő a hír a Kossuth Rádióban is.

A lány utána akart nézni, amikor ezt hallották, de aztán utazgattak, tettek-vettek el is felejtette ezt a kicsit csalódásnak megélt hírt.

Most, hogy Madonna megnyerte a legjobb eredeti filmdalnak járó díjat a Golden Globe tegnapi díjkiosztóján, a lánynak hirtelen eszébe jutott ez a Kossuth Rádióban hallott hír. Bár az is közrejátszott ahhoz, hogy eszébe jusson, hogy Madonna pont ezt a szerelmi szálat mutatja be legújabb filmjében W.E. (Film részlet itt).

Érdekes és kicsit szomorú is, mert ha igaz, hogy Wallis nem volt igazából szerelmes Edward királyba, akkor egészen máshogy néz kis ez a tündérmese (királyfi lemond trónjáról, hogy elvegye a szerelmét). :(

Mindenesetre most akkor itt az ideje, hogy megkeresse a lány valahol ezt a titkos leveleket bemutató dokumentumfilmet és megnézze, majd azután Madonna rendezésében elkészült W. E.  filmet is, mert a bemutató alapján egészen jónak tűnik, főleg, hogy két szálon fut az esemény benne.

Valószínűleg a videó Anglián kívül nem nagyon jelenik meg, de ezek a szerzői jogdíjak mindig belepiszkítanak kicsit a videómegosztásokba :( De akit érdekel, próbáljon meg a youtube oldalán keresgélni Wallis Simpson – The Secret Letters szavakkal, hátha kidob olyat is, ami máshol is megnézhető…

Kapcsolódások:
Mégsem szerelemből ment…

telegraph.co.uk/culture/tvandradio/

Kerítés Saga

Na, úgy néz ki nincs további ismerkedési lehetőség a szomszéddal :)

Míg a Zura meg a lány Richmondban múlatták az időt, addig ügyes (remélhetőleg) szakemberkezek megbarkácsolták a kerítést.

Mondjuk, az érdekes, hogy december közepén történt szélviharos kerítésdőlés után, mi tartott 1 hónapig a helyreállításban, azt nem igazán sejti senki sem.

Az ingatlaniroda többször kiküldött valakit felmérni a terepet (más-más cégtől árajánlat beszerzése céljából), aztán párszor telefonoztak, még karácsony előtti napokban is nagy tanakodás volt, mi is legyen és hogyan.

Végül csütörtökön közölték, hogy szombaton jönnek és meggyártják az új elválasztót.

Mivel, egy 2010 szeptembere óta tologatott és tervezett találkára voltak hivatalosak, a lányék még akkor sem mondták volna le ezt a randit, ha aranykaput ígérnek nekik vagy potyogó kismajmokat az égből…

A kidőlés óta minden nap a hátsó kertkapu lakattalan volt, mivel azt kérte az ügynökség, hogy szabadon tudjanak jönni, felmérni a dolgokat. Így most is azt ajánlotta fel a Zura telefonáláskor a szerelésre érkezőnek, hogy ott be tud jönni vagy esetleg hétköznap jöjjön inkább, amikor valaki itthon tud maradni. (azt főleg nem értették, miért kérdezték az ingatlanosok, hogy a lakásba bejöhetnek-e?! NEM!).

Végül vasárnap este, hazaérkezve a richmondi vendégeskedésből, örömmel látták, hogy a kerítés szép, új és talán még magasabb is az eredetinél. Persze, majd napfényben jobban szemügyre kell venni, meg gyönyörködni benne, de sötétben sokat nem láttak belőle. Csak nagyon örültek, hogy azért azok a malmok őrölnek és előbb vagy utóbb minden a helyére kerül a ház körül.

Már csak az a kérdés, hogy a kutyakaki összeszedésére áthívják-e a szomszédot? heheh, nem túl vicces ez, mert ők inkább macskásak, ha már kisállatról van szó és mivel az elmúlt hónapban az összes alkalommal, amikor kiengedte a szomszéd a kertbe a kiskutyáját, akkor annak az első dolga az volt, hogy a lányék kertjébe átrohanjon és ott termeljen egy kis ezt meg azt a fűben.

Jó, tudják, ez nem jó ötlet, legalábbis nem túl barátkozó szándékú, de azért most ezen erősen elgondolkodnak heheh :)

 

Naptár Saga

Végül azért csak megérkezett a szép új esztendő első napjaiban az a naptár…

Kicsit rögös volt az út, de azért csak örömmel töltötte el, hogy végre kezébe kerülhetett.

Az meg most már csak jó kis háttértörténet, hogy természetesen az előre kifizetett postaköltség ellenére sem postán küldték ki a lány címére a kupacot. Egy korábbi megrendelési címére futárral szállították ki (ami minden nyertesnek ingyen jár). Főleg azért vicces továbbra is ez a 6ezer forintos felkérés a postaköltség kifizetésére, mert a cég a sok fotót ingyen használta fel és a naptárak eladásból valószínűleg nem kicsi hasznot húz (ezt persze tudta minden pályázó, és pont azért gondolja úgy a lány, hogy ennyit igazán megtehetett volna az a cég, hogy kipostázza rendesen a ködösbeli címre minden pluszköltség nélkül). Mert ugye a sok ezer fénykép szerzői jogáról a pályázók le is mondtak, tehát hasznuk egy fillér sincs belőle, csak az a pár ajándéknaptár, amit kaptak nyereményként. Ennyi.

Na, de aztán csak vissza kellett volna valahogy szerezni azt a 6ezer forintot, ha már nem teljesítette a naptáros cég a postázást. Karácsony előtt, (dec. 15-én) érkezett a csomag a budapesti címre futárral, onnét a lány és/vagy barátai további költségén került ki a ködösbe.

December közepén levelezés kezdődött erről, és még ott továbbra is azt állították, hogy a csomag postai úton indult el (amikor már tudta a lány, hogy a futárszolgálattal jutott el a címre Budán).

Mindegy, a lényeg, több levélváltás után elhitte a cég, hogy tényleg nem érkezett csomag postai úton az angliai címre. És január közepére visszautalta a cég a 6ezer forintos postai költséget. Bár akkora a lány már egy kicsit, angolul mondva, upset volt és nem bírta megállni, hogy ne szóljon be nekik. Gonosz dolog volt, de alapvetően teljesen jogos dologra hívta fel a figyelmét a cégnek egy kicsit csípős mondatban.

Nem, nem a szállítás körüli kavarással, szerencsétlenkedéssel kapcsolatban szólt be nekik, mert alapvetően ez nem érint sok embert, csak a lányt, meg akik segítettek neki a csomag célbaérésében.

Sokkal inkább egy olyan tényre hívta fel a cég figyelmét, ami a lány szerint nem kicsit elhanyagolható, bár az is lehet, hogy igazából senki másnak nem tűnt volna fel.

A válasz ez volt:

“Köszönjük a felhívását az ünnepekről, sajnos minden évben van vele valami probléma, eddig egy 100%-ig megfelelő forrást sem találtunk.”

Na, erre már nem írt vissza, mert csak azt tudná mondani a lány, hogy igazán szomorú, hogy egy naptárt gyártó és forgalmazó cégnél ez a válasz arra, hogy rosszul vannak a nyomtatásban megjelenítve az Egyesült Királyság (Nagy-Britannia) munkaszüneti napjai és a lány megadta nekik a kormányzati oldal linkjét munkaszüneti napok UK – direct.gov.uk.

A többi ország munkaszüneti napjait nem ismeri, nem nézte meg, de azért ez kicsit furi szerinte…

Hát akkor ez a szappanopera befejeződött a naptár témakörben :)

 

Emberek

Szomorú…

Igen, nem is lehet másképpen mondani, csak úgy, hogy szomorúsággal teli a lány lelke, szíve…

Azt hitte, büszkén újságolhatja majd, hogy megjelent egy pár évvel ezelőtti (még az olaszok kezdeményezésére írt) bejegyzése, amit ugyan kicsit átdolgozott, de csak egészen kicsit.

Pár hete adta le az oldalhoz az írást, el is felejtette, hogy majd megjelenik. Na, tegnap megjelent és pillanatok alatt olyan hozzászólás mennyiség lett hozzá, hogy csak tátotta a száját.

Sajnos a legtöbb hozzászólás igazából már nem a bejegyzés témájához kapcsolódik, hanem egymást gyalázzák, anyázzák (a szó legszorosabb értelmében), köpködik  stb. a hozzászólók.

Tény, arra nem számított, hogy mindenki egyetértően bólogatva tetszikeli majd a bejegyzést, mert tudja, sosem lehet olyat írni, hogy mindenkinek tessen, vagy ne kössön valaki bele valami apró részletbe, esetleg elírásba.

DE azt álmában sem gondolta, hogy egy hozzászóló mondata után olyan mértékben elszabadul a rosszindulat a bejegyzés alatt, hogy ez egyszerűen elszomorítja. Nagyon elszomorítja, nem kicsit!

Persze, érkezett a bejegyzéshez pár elismerő és pár alapból kötekedő (témához vonatkozóan) hozzászólás is, azokat próbálta megválaszolni, a többivel nem foglalkozik, mert nem neki szólnak, de akkor is marhára bántja a dolog.

Azzal, hogy eltérően gondolkodnak az emberek egy adott témában egyáltalán nincs is baj, mert nagyjából mindenki máshogy éli meg a MINDENT. Azt viszont kezdi egyre jobban látni, hogy a probléma nagy általánosságban meg az (blog- és egyéb bejegyzések alkalmából is ezt tapasztalta), hogy az emberek egy része képtelen olvasni a sorok között, a kákán is keresi a csomót, csak azért is képes olyat írni, amit eleve már a kezdetek kezdetén félreért. Ilyenek vagyunk mi emberek.

Ez szomorú, meg az, hogy képesek arctalanul egymást bántani az emberek!

Azért, ha valakit érdekel, és esetleg még nem olvasta, itt van az eredeti bejegyzés a lapszélről, és itt van a most megjelent is a Határátkelő.hu oldaláról.

Elkeserítő, ezért is nem ír mostanában, mert ugyan tudna miről, de valahogy úgy érzi nincs értelme, mert minek is írjon, hogy belekössenek, kinevessék, lehülyézzék, félreértsék?